Sűrű egy hét.

Ma megnéztem hol lakik a király és a kis családja, és tegnap voltam Greta Garbonal is, vittem reá három szál rózsát. Suli után meg ugye bekirándultam az egész Royal Palace területét Drottningholmban. Na jó csak a tavakat meg az angol kerteket,mert óriási az egész. Lélegzet elállítóan gyönyörű volt. Olyan hatalmas az egész, hogy kell rá egy nap. Alapos voltam, de nagyon fáztam, úgyhogy Dr. Máriásékkal karöltve hazaballagtam. Mostanában a Tudósok tartja egyben az illékony talajt a lábam alatt. Jó kedvre derít, és ha jó a kedv, minden egyszerűbb.
Na de! Keresem a szállást mint állat. Épp az imént tettem szert egy újabb telefonszámra, holnap meglássuk mi lészen belőle. A Paki látható örömmel fejezi ki testbeszédével, hogy hogy örül annak hogy elköltözöm, valahányszor csak összetalálkozunk.

Voltam iskolában, azon az órán amin eddig még sosem. Nagy butaság volt hogy nem figyeltem oda és nem jártam be mert nagyon hasznos óra lett volna. De mégeccer mondom nem azér nem jártam mert nem akartam, hanem mert bamba voltam és benéztem az órához tartozó timetable-t. Mindent értettem az órán, és nagyon büszke voltam magamra. Kétszer hozzá is szóltam az órához, és ebből csak az egyik volt baromság. :) Igazából ez ilyen alapos nyelvtan óra, ami iszonyatosan rám fért volna, de ezt sajnos már elcsesztem. Ráadásul a Svédek szájbarágósan tanítanak, ami a magamfajta nyomorultaknak nagyon hasznos tud lenni. Odamentem a tanárhoz, bevetettem mindent, de ő csak annyit mondott: Júlia..it's too late. De ezt olyan fejjel, mintha azt jelentené be nekem hogy megnyertem az ötöst. Úgy voltam vele, ha ez ennyire fel van dobva akkor én mit bánkódjak. A többi tantárgyat szépen ügyesen megcsinálom és akkor el van simítva. Előfordul ez bárkivel. Kitoltam magammal, mert nagy hasznomra lett volna ez az óra, és az önmarcangolás rosszabb, mint az hogy nem teljesítettem ezt az órát. Szidtam is magam érte rendesen. De hát késő. Too late.

Dávid és én

Ígértem, hogy elmesélem mi volt a Magyar Házban. Na az volt, hogy október 23.-a révén szerteszét marcangolt a honvágynak álcázott műgond, így útra keltem, hogy a kis Magyar közösséggel innen a távolból tiszteletemet rójam le az 56-osok előtt. Viccen kívül télleg nem voltam valami jól, kellet a magyar szó. Megérkeztem nem volt rendezvény, mert azt korábban már lezavarták, csak a házigazdák vltak ott aminek nagyon megörültem. Először meglepett hidegséggel, de nagyon kedvesen fogadtak. Hát olyan svédesen na. Köszönés után leültem Kálmán mellé nézni Viktor beszédét a Dunán. Azért megható hogy mennyi nép volt most a Kossuth téren. Viktor után elkezdtünk beszélgetni, szomorú kis szívem hamar kinyílott aminek folyamán az övék is. Este 9re gyakorlatilag frankón megismerkedtünk, összebarátkoztunk, letegeződtünk. Középkorú kedves házaspár, ők csinálják a Magyar Házat. Móra Ildikó és Kálmán. Megmutatták az egész épületet. Őrült nagy és gyönyörű, MAGYAR KÖNYVTÁRRAL!Nagyon tetszett. Egyből elkértem a Svejk a derék katona kalandjait, ha már nincs nálam több Szorokin, legyen mit olvasgatni. Olyan kedvesek voltak még egy plusz matracot is adtak hogy ne szenvedjek a kemény földön. És haza fuvarozták azt velem együtt ótóval, ami nagy segítség volt szintén. Rengeteg minden szóba jött. A letelepedés, az állampolgárság is. Sok mindent felvetett ez bennem. És érkezésem után nem sokkal már Dáviddal volt egy hasonló témájú beszélgetésem ami már akkor elindított bennem valamit. De Ildikó eléggé felkapcsolta bennem a kisvillanyt. Meglátjuk. Egyelőre csak beszélgettünk róla. Rengeteg új dolgot hallottam tőlük Svédországról, sok mindent tanultam az alatt az egy este alatt. Én is mesélgettem magamról, hogy kiféle miféle vagyok. És nagy meglepődésemre, nyíl egyenesen a szemembe, őszintén és kendőzetlenül tudatták velem hogy mit gondolnak rólam, és hogy kicsiny színfolt vagyok eme parányi közösségben . Illik ilyet leírni egyáltalán? A fene egye meg, de olyan jól esett, és olyan elképesztően megtisztelő volt, hogy sosem felejtem el ezt a gesztust. Az este végére halál komolyan olyan érzésem volt mintha egy kicsit a családommal lettem volna. Feltöltődtem, és megnyugodtam. Szartam én le, hogy kihagytam a flash mobot, annyira jó volt ezekkel az emberekkel beszélgetni. Na és ezen az estén dobott ki a paki ugyebár, de olyan jól éreztem magam, hogy jobbkor ki sem dobhatott volna. Na azér ráolvastam egy vaskos kurva anyádat.

Homer vs.

De örültem, hogy puhán alszom,örültem a rózsáknak amiket kaptam Ildikótól, örültem a Svejknek, anyáéknak hogy tudtunk beszélni, a forró barack krémlevesnek,..örültem hogy megismertem őket. Olyan ritkán alakulnak ki az ember életében igazán meghatározó kapcsolatok, amiről az első pillanatban tudjuk hogy örökre vagy legalábbis életre szólnak. Ez olyan tök jó!
Tegnap este összefutottunk Dáviddal, meg két osztálytársával, egy chilei csajjal meg egy lett lánnyal. Írtó jó fej csajok. Beültünk egy csini kis svéd bárba, hogy megkóstoljuk Homer Simpson kedvenc sörét a Duff-ot. Semmi extra igazán,csupán annyi, hogy 97 korona volt 0,33 (kb. 3000 Huf). A Kőbányai lazán leveri, esküszöm.
Az egész sörözésben az volt az aranyos, hogy mi Dáviddal magyarul beszéltünk, ő a lányokkal svédül, én meg hozzájuk ugye angolul, de ők nekem ugyanúgy svédül válaszoltak. Ugyanis! Büszkén jelentem, hogy egy összefüggő svéd szövegből már kitudom hámozni hogy miről van szó. Erre valójában tegnap jöttem rá. Eddig nem vettem észre,csak az tűnt fel hogy vígan eltájékozódok a svéd szövegben. A chilei lány elég rosszul tudott angolul és belebonyolódott a mondani valójába. Mondtam neki hogy semmi baj, mond svédül Dávid majd fordít. De Dávidnak csak egy mondatot kellett lefordítania mert megértettem, hogy a volt párkapcsolatáról beszél. Gyerekek olyan büszke voltam magamra, hogy ihaj! Dávid is megdicsért.:) Volt egy vicces szitu, amikor Dávid három nyelven mondott el egy mondatot. Arról volt szó hogy menni akarnak karaokézni, és javasoltam nekik egy tök jó helyet a Medborgarplatsennél (ejtsd: Mírbojepláccen). És én kérdeztem Dávidot magyarul, hogy ma este akartok, menni? Erre ő így válaszolt: Nej, next time, valamikor. :D Vicces volt. Utána elmentünk a Zarába.(Gyengébbek kedvéért: Ruhás bót) Örülj Dávid! Íme megírom, hogy 60ezret hagytál ott mellényzsebből, had tudja meg szegény magyar hogy a svéd diák ezt megteheti, ha iskolába jár, mert ugye ezért itt elég "jól fizet az állam".Röviden: Ha tanulsz, alanyi jogon jár az államtól egy csinos kis havi összeg ami arra van hogy fenn tudd magad tartani, legyen könyvekre, ruhákra, meg bulira pénzed. Ha nem elég akkor igényelhetsz diákhitelt, amit kamatmentesen kell majd visszafizetned, a szép kis svéd fizetésedből, amiből ugye fel sem fog tűnni. Hát így.

Be happy!

Na és egy mondatban a barack krémlevesről is: Itt mindenféle gyümölcskrémet árulnak literes, dobozos kiszerelésben. Amivel csak annyi a teendő, hogy odadobod egy lábasba, ha felrottyan behabarod, tejjel, tejszínnel vagy mindkettővel,cukor, és amikor ez összerottyan kész a gyümi levi. Magyarán előre le van turmixolva, be van sűrítve a gyümölcs amit praktikus pasztőrözött formában meg vehetsz. Nagy találmány szerintem. Nem kell vacakolni botmixerrel vagy ilyenek..És az elkészítési formáinak csak a kreativitás szab határt. És magában is finom. Levesbetétnek a legkülönbözőbb dolgokat beledobálhatod. Én piritott gofrit terveztem, de ugye ebből hajléktalanság lett. :)

A fényképezőmnek az usb kimenete vagy a kábel nem tom megadta magát, szóval majd amikor kártyaolvasó közelbe kerülök felrakom a csodás új fotóimat a Greta Garbo grav-ről, meg a királylakról.

Imádkozzatok hogy legyen hol laknom.