Cölöphalmi mesék: Egy hét két évszak

Muhaha..

- Mit kér a szőke nő a svédasztalnál?
- ???
- Tolmácsot.

Svéd bíró a vádlotthoz:
- És mondja csak, mit csinált maga az október 11-ről március 8-ra virradó éjszaka?

- Hogy hívják a svéd nyomozót?
- ???
- Stock Holmes.

Két svéd beszélget.
- Mit szólsz az idei nyárhoz?
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehetett, épp moziban voltam...

A kis svéd odamegy az édesanyjához:
- Anyu, ez a béka ki tudja mondani a nevem.
- Ugyan már kislányom, a békák nem tudnak beszélni!
- De anyu, ez a béka akkor is ki tudja mondani a nevem!
- Ugyan már!
A gyerek két tenyere közé veszi a békát, mire az:
- Björk.

Vas istván: Cambridge-i elégia

Az íves boltozat alatt,

A legyező-gótika alatt,

Eszembe jutott Sárospatak,

Nem is tudom, miért.

Talán az együgyű kis boltozat

Jutott eszembe,

Ahol a faragott rózsa alatt

Négy tehetetlen magyar nagyúr

Vergődve, megromolva és bizalmatlanul

Egymással sub rosa beszélt,

Hogy mi lenne, ha... mi lenne...

És jártam, néztem, álltam

Kollégiumi parkvilágban,

Rododendronok, gótikák,

Röneszánsz kutak, azaleák,

A pázsit meg az Erasmus-ablak

Gyöngéd izzással felragyogtak

Hűvös, tengeri, szürke szélben.

Ezt is megéltem, ezt is megértem...

Hányszor gondoltam erre a veszélyben,

Mikor üldözve, zaklatottan,

Diákjait, költőit fordítottam,

Börtönök, razziák közt, angol bombaverésben,

S háromszáz év után

Az ő lelkükkel egyetértve írtam,

Suckling, a gavallér, Marvell, a puritán,

Nyakfodros, régi angolok

Adtak erőt, hogy azt kibírjam.

S most innen arra gondolok,

Miről beszéltek a „rózsa alatt”!

Hát mit nekem nagyúri összeesküvők,

A kelepcébe hullt, szomorú dúvadak,

Mit tudok velük kezdeni?

Mit nekem a bécsújhelyi

Siralomház fala?

Mikor azt nézték, mit gondoltak ők?

Hogy „kár vala ... kár vala...”?

És ugyanakkor itt

A Cam folyón ugyanígy

Siklottak puntjaik,

Rajtuk a csáklyázó diákok,

Velük a hamvas bőrű lányok,

Mezítláb akkor is, hűvös, tengeri szélben,

A költő kezében gitár

Vagy lant inkább?

Kár vala, kár –

Ezt gondolhatta börtönében.

Egy ívelt kis kőhídon át

Fekete köntösében két diák –

Elég ma Cambridge-ből, elég!

Hogyan is szokás az elégiát

Befejezni? Él magyar, áll Buda még...

Csodának ez is épp elég.

Mert elmúltak a nagyurak,

De megmaradt Sárospatak,

Megmaradt Sárospatakon

A régi metszet a falon:

Zrínyi Péter

Horvát bán

Inas nyakán

Még levágatlanul szegény fejével.

Az egész alak

Áthúzva vastagon

– Tán Bretzenheim vagy Windischgrätz alatt –

Rajta felírás, kései,

És ma is hirdeti

Császárhűséggel a fekete tinta:

„Decapitato in Vienna.”

De megmaradt

Sárospatak

És megmaradtak ablakdíszei,

A röneszánsz domborművek,

A bajszos és kerek,

Víg magyar koponyák.

Onnan néznek le rád,

És él magyar, áll Buda,

És ez is épp elég csoda,

A századokon át

Élnek a magyar koponyák,

A múlt csak példa legyen ma:

Decapitato in Vienna

Elég volt már, elég!

Hol is vagyok? Szívem ritmust cserél.

Emeletes teázó, tej és erős tea.

Barátságosan szürke angol ég.

Rododendron, narancsvörös, lila,

Buján tenyésző sárga viola.

Tengerről fúj a szél.

Cölöphalmi mesék

Vendégkönyv

2010. október 22., péntek

Egy hét két évszak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése