Így vagyok.

Már túl vagyok az első ágynak döntős lázas, taknyos, torokfájós betegségemen. A hétvégén sikerült kialudni a nyavaját. Persze elkerülhettem volna ha nem hagyom, hogy a lelkemre rátelepedjen sok kis elviselhetetlen tényező. De ebbe most ne menjünk bele. Már jobban vagyok. Az iskolával a tököm tele van. Mert sok kínom van vele, pedig botrányosan egyszerű alapjáraton az egész csak valahogy nem veszem most elég gyorsan az ívet. Mindegy kábé leszarom, csak én ugye nem szeretek félmunkát végezni, nekem igényem van a (nagyon)jó munkára és ha ez nincs meg álmatlan éjszakák gyötörnek. Az eklézsia sem büszkélkedhet zsíros svéd koronákkal, kérdéses a decemberi szálláspénzem is, illetve az otthoni tanulmányaimat kézben tartani sem oly ecccerű, pláne ha a kurva internet folyamatosan elhagy engem. Szóval most egy kicsit nehezebb, mint eddig.. De igen tudom én vállaltam. Valójában teljesíthető ez, meg elvagyok, csak ugye jön a tél is, és most a magánéletem is kifordult önmagából egy hangyányit, szóval egy kicsit nyűgös vagyok..és még az eső is esik.

A múlthéten azonban volt egy tök jó kis estém, Alinánál (lengyel barátnőm) volt ilyen nemzetközi vacsizás. A franciák külön lettek ültetve mert azok úgyis csak franciául beszélnek, mi meg azt ugye nem értjük.. Így egy Olasz, egy Lengyel, egy Görög és egy Magyar evett együtt egy asztalnál Svéd kaját, amit a Lengyel főzött. :)
Nagyon jól éreztem magam, nagyon jófejek voltak a srácok, és a kaja is isteni volt. Ezután elmentünk egy szórakozóhelyre, ami olyan szép volt mint egy régi kastély. A bútorok a bárpult minden késői olasz barokk volt. Míg a többiek azon tanakodtak hova menjünk tovább - mert a helyen szerda este lévén épp nagy volt a pangás - én bejártam az egész épületet. Lélegzetelállító volt. Ilyen opera szintűen szép. Csináltam képeket, de fényviszonyok miatt nem lettek jók. Az este végülis a Viper Room nevű csehóban végződött tök sokan ott voltak a mieink közül. Hajnalig roptuk, majd Alinánál aludtunk Tizianoval az Olasz sráccal. Vicces volt, két lány között egy olasz mifickó. De nem kell rosszra gondolni, úgy kíszen voltunk már mind a hárman mire hazaértünk, hogy azonnal alvás volt, másnap délig.

A Pakival elvagyunk, egy fanatikus hastánc csoport legvarázslatosabb tanulmányi kirándulásának színhelye lehetne kicsiny otthonunk. Állandóan fő valami érdekes állagú főzet a tűzhelyen, melynek illata a már megszokott füstölőével együtt és az idegtépő hastáncmuzsikával elkeveredve a legzordabb mínuszba is negyven fokos ezeregyéjszakát varázsol.

Az elmúlt hét gasztronómiai újdonsága számomra, hogy a Svéd túró állagra sem hasonlít a miénkhez és ANIKÓ SAJT íze van! <3
Most hogy már nem fáj a torkom, ezzel áplom a lelkem.Csudijó!