Na annyi a fejlemény, hogy egy hétig Brommában a Magyar Házban fogok lakni, Móráék kedvessége megköszönhetetlen. Aztán egy hét az hosszú idő, addig találok szállást remélhetőleg. Holnap délután költözöm. A paki feltűnően kerül, közel nyolcvanezrem még nála van, de nincs baj, van róla papír - jó hogy előrelátó voltam és írtam - és ha ennek ellenére sem adja ide max a rendőrség kiszedi belőle. Meg addig a kulcsot sem adom neki vissza. Szóval ez van, most.

Deja vu, meg utcazenélés.

with Sister Barry :)

Megint egy nappal a költözés előtt vagyok, és megint nem tudom, hogy hova költözöm. Úgy látszik ez havi szinten próbára tesz, de halálos nyugalommal várom a csodát. Mi baj lehet?Eddig is minden összejött, a legnehezebb pillanatokban is..és egyszer sem féltem. Hagyatkozom továbbra is az eddigi teoriámra, miszerint: Ha itt van a helyem, és a Jóisten idevezérelt akkor az ilyen piti részleteket is megoldja, mint szállás. Szóval várok. Most éppen Móráék telefonhívására, kábé bennük van minden reményem. A 23 hirdetésből hárman válaszoltak vissza. Az egyik hogy már foglalt, a másik, hogy jöhetek de közel 3000 koronáért amiben nincs benne az internet, a harmadik meg olyan szigorú levelet írt, hogy egyből lemondtam róla. Pl.:Mond el mikor étkezel, mikor szoktál hazaérni, átlagosan mennyit netezel egy héten, mikor kelsz..stb..
Roli holnap segít átfuvarozni a cuccomat a Magyar Házba, ez már ugye nagy könnyebbség. Aztán remélem, hogy még ma kitaláljuk hogy hol fogok lakni. Max ha minden kötél szakad, akkor felhívom ezt a katona laktanya szerű hirdetést újra.
Egy valamit megtanultam itt, amiért örökre hálás leszek. Nem szabad félni! Helyesebben ezt is adta az Isten, vagy az élet. Nem tudom. Olyan helyzetekben voltam képes nyugodtan, higgadtan viselkedni az utóbbi időben amiben általában az emberek nem képesek nyugodtak lenni. Minden pénz nélkül, 475 forinttal egy hétig, bizonytalan szállás cirkuszokkal, a nyelvi nehézségek miatt átláthatatlan iskolai követelményekkel szemtől szemben, és például a tapintható egyedüllétben..

muzsikájj íccaka idegenekkel összemázolt kíppel

Tegnap Pot-luck és preHaloween party volt az iskolában. A pot-luck party abból állt, hogy mindenkinek vinni kellett alapanyagokat és a saját nemzetének az ételeiből készíthetett kóstolót. Illetve utána volt énekverseny hasonló szisztémával, nemzetenként. Ami végülis sima karaokéba csapott át.Voltak nyeremények meg minden. Én kb olyan 9re értem oda. Nem igazán volt pénzem meg hangulatom, hogy gulyást, pacalt vagy lecsót főzzek a jónépnek. :) Igazából a buliba sem akartam menni, mert úgy volt hogy inkább a Magyar Házba megyek megbeszélni a szállást. De aztán ez nem jött össze elkezdtem pakolászni, és végül csak elmentem a buliba. "Minnie Mouse" illetve "so cute Cat" voltam.. ki minek nézett. Fotók persze vannak, csak ugye majd később... Elment egynek a parréj de igazából ami utána következett az teteszett csak igazán. Sajnáltam hogy később tudtam meg hogy a karaoké nyereményekért ment..nem a tamagocsi és a flitteres mikrofon motivált, hanem hogy az egyszem magyar tegye má oda magát nu! A második helyezett lányt ugyanis biztos hogy legyőztem  volna mert elég gyengus volt. Na és akkor hirtelen ötlettől vezérelve hajnali egykor kitaláltam, hogy kimegyek a Gamla Stanra (Óváros) énekelni. Kerestem egy forgalmasabb kis sikátort, kiraktam magam elé a kesznyűm egy egykoronással, és rázendítettem a jó kis Budapest Bár-okra meg néhány szívkifacsarós magyar népdalra. 10 perc alatt, 14 koronát szedtem össze. Már éppen kezdtem volna kutyául belejönni, amikor az utca végéből a konkurencia egy nagy csapat srác (4 gitár, egy bongó, szájherfli) megindult felém. Annyit értettem a svédből hogy gyertek már gyertek már. A fiúk odajöttek, és széttapsolták a tavaszi szél vizetáraszt-omnak a végét. Megkérdezték, hogy nem akarsz velünk jammelni? Mondtam hogy a viharba ne, tulajdonképpen ráérek. Elkezdtük nyomni, lett is szép kis közönségünk. Majd nem sokkal később jött egy rendőr hogy menjünk át a híd túloldalára, mert itt nagyon sok lakót zavarunk. Az óváros legforgalmasabb utcájába mentünk, addigra csatlakozott hozzánk egy negyvenes fickó is akiről hamar kiderült hogy elég jól énekel. Srácokkal megbeszéltük, hogy amit keresünk megfelezzük és beülünk valahova belőle sörözni. Hihetetlen nagy élmény volt, fél háromig nyomtuk, nagy öröm zenélés volt, végén már a qumby most múlik pontosant nyomta az egész csapat. Lepötyögtem gitáron a srácoknak, meg elénekeltem ők meg normálisan eljátszották, szépen össze is állt. Persze addigra már lemerült a fényképezőm. 5sörre valót muzsikáltunk össze, belvárosi árban, ami nagyjából olyan 15000 forint. És még éppen elértem az utolsó metrót is. Szuper jó kis este volt.

Sűrű egy hét.

Ma megnéztem hol lakik a király és a kis családja, és tegnap voltam Greta Garbonal is, vittem reá három szál rózsát. Suli után meg ugye bekirándultam az egész Royal Palace területét Drottningholmban. Na jó csak a tavakat meg az angol kerteket,mert óriási az egész. Lélegzet elállítóan gyönyörű volt. Olyan hatalmas az egész, hogy kell rá egy nap. Alapos voltam, de nagyon fáztam, úgyhogy Dr. Máriásékkal karöltve hazaballagtam. Mostanában a Tudósok tartja egyben az illékony talajt a lábam alatt. Jó kedvre derít, és ha jó a kedv, minden egyszerűbb.
Na de! Keresem a szállást mint állat. Épp az imént tettem szert egy újabb telefonszámra, holnap meglássuk mi lészen belőle. A Paki látható örömmel fejezi ki testbeszédével, hogy hogy örül annak hogy elköltözöm, valahányszor csak összetalálkozunk.

Voltam iskolában, azon az órán amin eddig még sosem. Nagy butaság volt hogy nem figyeltem oda és nem jártam be mert nagyon hasznos óra lett volna. De mégeccer mondom nem azér nem jártam mert nem akartam, hanem mert bamba voltam és benéztem az órához tartozó timetable-t. Mindent értettem az órán, és nagyon büszke voltam magamra. Kétszer hozzá is szóltam az órához, és ebből csak az egyik volt baromság. :) Igazából ez ilyen alapos nyelvtan óra, ami iszonyatosan rám fért volna, de ezt sajnos már elcsesztem. Ráadásul a Svédek szájbarágósan tanítanak, ami a magamfajta nyomorultaknak nagyon hasznos tud lenni. Odamentem a tanárhoz, bevetettem mindent, de ő csak annyit mondott: Júlia..it's too late. De ezt olyan fejjel, mintha azt jelentené be nekem hogy megnyertem az ötöst. Úgy voltam vele, ha ez ennyire fel van dobva akkor én mit bánkódjak. A többi tantárgyat szépen ügyesen megcsinálom és akkor el van simítva. Előfordul ez bárkivel. Kitoltam magammal, mert nagy hasznomra lett volna ez az óra, és az önmarcangolás rosszabb, mint az hogy nem teljesítettem ezt az órát. Szidtam is magam érte rendesen. De hát késő. Too late.

Dávid és én

Ígértem, hogy elmesélem mi volt a Magyar Házban. Na az volt, hogy október 23.-a révén szerteszét marcangolt a honvágynak álcázott műgond, így útra keltem, hogy a kis Magyar közösséggel innen a távolból tiszteletemet rójam le az 56-osok előtt. Viccen kívül télleg nem voltam valami jól, kellet a magyar szó. Megérkeztem nem volt rendezvény, mert azt korábban már lezavarták, csak a házigazdák vltak ott aminek nagyon megörültem. Először meglepett hidegséggel, de nagyon kedvesen fogadtak. Hát olyan svédesen na. Köszönés után leültem Kálmán mellé nézni Viktor beszédét a Dunán. Azért megható hogy mennyi nép volt most a Kossuth téren. Viktor után elkezdtünk beszélgetni, szomorú kis szívem hamar kinyílott aminek folyamán az övék is. Este 9re gyakorlatilag frankón megismerkedtünk, összebarátkoztunk, letegeződtünk. Középkorú kedves házaspár, ők csinálják a Magyar Házat. Móra Ildikó és Kálmán. Megmutatták az egész épületet. Őrült nagy és gyönyörű, MAGYAR KÖNYVTÁRRAL!Nagyon tetszett. Egyből elkértem a Svejk a derék katona kalandjait, ha már nincs nálam több Szorokin, legyen mit olvasgatni. Olyan kedvesek voltak még egy plusz matracot is adtak hogy ne szenvedjek a kemény földön. És haza fuvarozták azt velem együtt ótóval, ami nagy segítség volt szintén. Rengeteg minden szóba jött. A letelepedés, az állampolgárság is. Sok mindent felvetett ez bennem. És érkezésem után nem sokkal már Dáviddal volt egy hasonló témájú beszélgetésem ami már akkor elindított bennem valamit. De Ildikó eléggé felkapcsolta bennem a kisvillanyt. Meglátjuk. Egyelőre csak beszélgettünk róla. Rengeteg új dolgot hallottam tőlük Svédországról, sok mindent tanultam az alatt az egy este alatt. Én is mesélgettem magamról, hogy kiféle miféle vagyok. És nagy meglepődésemre, nyíl egyenesen a szemembe, őszintén és kendőzetlenül tudatták velem hogy mit gondolnak rólam, és hogy kicsiny színfolt vagyok eme parányi közösségben . Illik ilyet leírni egyáltalán? A fene egye meg, de olyan jól esett, és olyan elképesztően megtisztelő volt, hogy sosem felejtem el ezt a gesztust. Az este végére halál komolyan olyan érzésem volt mintha egy kicsit a családommal lettem volna. Feltöltődtem, és megnyugodtam. Szartam én le, hogy kihagytam a flash mobot, annyira jó volt ezekkel az emberekkel beszélgetni. Na és ezen az estén dobott ki a paki ugyebár, de olyan jól éreztem magam, hogy jobbkor ki sem dobhatott volna. Na azér ráolvastam egy vaskos kurva anyádat.

Homer vs.

De örültem, hogy puhán alszom,örültem a rózsáknak amiket kaptam Ildikótól, örültem a Svejknek, anyáéknak hogy tudtunk beszélni, a forró barack krémlevesnek,..örültem hogy megismertem őket. Olyan ritkán alakulnak ki az ember életében igazán meghatározó kapcsolatok, amiről az első pillanatban tudjuk hogy örökre vagy legalábbis életre szólnak. Ez olyan tök jó!
Tegnap este összefutottunk Dáviddal, meg két osztálytársával, egy chilei csajjal meg egy lett lánnyal. Írtó jó fej csajok. Beültünk egy csini kis svéd bárba, hogy megkóstoljuk Homer Simpson kedvenc sörét a Duff-ot. Semmi extra igazán,csupán annyi, hogy 97 korona volt 0,33 (kb. 3000 Huf). A Kőbányai lazán leveri, esküszöm.
Az egész sörözésben az volt az aranyos, hogy mi Dáviddal magyarul beszéltünk, ő a lányokkal svédül, én meg hozzájuk ugye angolul, de ők nekem ugyanúgy svédül válaszoltak. Ugyanis! Büszkén jelentem, hogy egy összefüggő svéd szövegből már kitudom hámozni hogy miről van szó. Erre valójában tegnap jöttem rá. Eddig nem vettem észre,csak az tűnt fel hogy vígan eltájékozódok a svéd szövegben. A chilei lány elég rosszul tudott angolul és belebonyolódott a mondani valójába. Mondtam neki hogy semmi baj, mond svédül Dávid majd fordít. De Dávidnak csak egy mondatot kellett lefordítania mert megértettem, hogy a volt párkapcsolatáról beszél. Gyerekek olyan büszke voltam magamra, hogy ihaj! Dávid is megdicsért.:) Volt egy vicces szitu, amikor Dávid három nyelven mondott el egy mondatot. Arról volt szó hogy menni akarnak karaokézni, és javasoltam nekik egy tök jó helyet a Medborgarplatsennél (ejtsd: Mírbojepláccen). És én kérdeztem Dávidot magyarul, hogy ma este akartok, menni? Erre ő így válaszolt: Nej, next time, valamikor. :D Vicces volt. Utána elmentünk a Zarába.(Gyengébbek kedvéért: Ruhás bót) Örülj Dávid! Íme megírom, hogy 60ezret hagytál ott mellényzsebből, had tudja meg szegény magyar hogy a svéd diák ezt megteheti, ha iskolába jár, mert ugye ezért itt elég "jól fizet az állam".Röviden: Ha tanulsz, alanyi jogon jár az államtól egy csinos kis havi összeg ami arra van hogy fenn tudd magad tartani, legyen könyvekre, ruhákra, meg bulira pénzed. Ha nem elég akkor igényelhetsz diákhitelt, amit kamatmentesen kell majd visszafizetned, a szép kis svéd fizetésedből, amiből ugye fel sem fog tűnni. Hát így.

Be happy!

Na és egy mondatban a barack krémlevesről is: Itt mindenféle gyümölcskrémet árulnak literes, dobozos kiszerelésben. Amivel csak annyi a teendő, hogy odadobod egy lábasba, ha felrottyan behabarod, tejjel, tejszínnel vagy mindkettővel,cukor, és amikor ez összerottyan kész a gyümi levi. Magyarán előre le van turmixolva, be van sűrítve a gyümölcs amit praktikus pasztőrözött formában meg vehetsz. Nagy találmány szerintem. Nem kell vacakolni botmixerrel vagy ilyenek..És az elkészítési formáinak csak a kreativitás szab határt. És magában is finom. Levesbetétnek a legkülönbözőbb dolgokat beledobálhatod. Én piritott gofrit terveztem, de ugye ebből hajléktalanság lett. :)

A fényképezőmnek az usb kimenete vagy a kábel nem tom megadta magát, szóval majd amikor kártyaolvasó közelbe kerülök felrakom a csodás új fotóimat a Greta Garbo grav-ről, meg a királylakról.

Imádkozzatok hogy legyen hol laknom.

Stockholms Flash Mob 2010.wmv

Na ez volt a mi Flash Mobunk nagyon állat!ÁÁ de kár hogy nem mentem el!

A Flas Mob az új őrület :)

Persze, hogy esik az eső egész nap, így nem lett kirándulás Greta Garbohoz. Ráadásul a többiek éppen ebben a pillanatban indultak el Észtországba. Most kénytelen vagyok itthon angolozni, illetve Svejk a derék katona kalandjait olvasom. :) Tegnap találtam a Magyar Ház könyvtárában. Este elmesélem mi volt. Addig is itt egy Flash mob. Tegnap ilyen volt a belvárosban is, sok diák a mieink közül részt vett rajta, én is regisztráltam, de a Magyar Házat választottam inkább. És nagyon jól éreztem magam.Kicsit azért sajnálom, hogy kimaradtam ebből biztos jó buli volt. De hát szervezhetek én még ilyet a Deákon..:)

? new accomodation..

Na az van hogy a Paki kirúgott. Jövőhéten el kell költöznöm. Még basszus most pakoltam ki a bőröndjeimet, és még egy plussz matracot is sikerült szereznem pont ma erre kirúg. Úgy kezdődött hogy levél várt reggel az asztalon. Az sose jó jel. Azt írta hogy allergiás a szagokra, és nem bírja elviselni annak a szagát amit tegnap főztem (Sült krumpli olivaolajban, vajban - Csávó a mekibe dolgozik..jó mi?:D) és különben is mossam ki a ruháimat - nyilván ez egyenesen arányos azzal hogy én is büdös vagyok. Szemet szúrt a Pakinak hogy nem látogattam még meg a washing area-t. Úgy voltam vele jóvan bazmeg franc se fog neked magyarázkodni, hogy mostam én csak kéz közt meg hogy bocs hogy próbáltam valami kaját csinálni. Vissza írtam hogy bocsesz és hogy holnap hajlandó vagyok elmenni vele a mosodába.
Erre este hazaérek, neki álltam sárgabarack krémlevest csinálni (kb 10 perces munka erről majd egy következő postban) és gondoltam milyen király lesz gofri leves betétnek. Hát nem odaégettem a gofrit...Olyan füst volt bazze a lakásban, mintha felgyulladt volna és akkor hazajött a Paki. Majd beszartam úgy magyarázkodtam, egy darabig úgy nézett ki rendben van megbocsát. Még vissza is kérdeztem hogy biztos hogy megbocsátasz g*ci..És azt mondta hogy igen. Félóra múlva bejön a szobába, hogy kussoljak el, mert nem elég hogy nem tud aludni a büdöstől én még pofázok is. Skypoltam anyáékkal, és egyáltalán nem hangosan. És hogy nem az én hibám, de jövőhéen költözzek el mert nem bírja a szagokat és menjek. Csávónak ugyanis a konyha mellet van a szobája és itt tényleg minden szag megáll, és persze frankón bemegy hozzá de nem olyan drasztikus a helyzet ahogy ő előadja. Meg McDonaldsban dolgozik bazz akkor hogy nem bírja a szagokat..Ott pedig van kiképzés egésznap. Na mindegy. Szóval most megint szállást keresek. Kurva jó mondhatom. Éppen megszokom az egyik helyet már költözhetek is el. Ettől függetlenül szép napom volt, a Magyar Házban ünnepeltem az október 23.-át. Megnéztük Viktor beszédét a Dunán, himnusz, és egy meghitt kis este.De ez már megint csak egy külön bejegyzés.
Szóval a paki kirakott a fene a pofáját. Nem baj nem csüggedek, majd csak lesz valahogy..ma csodás napom volt és ez mindennél fontosabb.

Bosszúból holnap elmegyek és megkeresem Greta Garbo sírját a már említett woodland temetőben. Elviszem neki az egyik vörös rózsát amit ma kaptam.

Egy hét két évszak

Hétfő

Péntek

Karády Katalin-Valahol Oroszországban

Rövid híreim

- Stockholmban leesett az első HÓ!!! /okt.22. 02:00/ :D

- Tegnap délután csengettek, a Paki ajtót nyitott. Egy hölgyemény érkezett, akiről félórán belül kiderült, hogy szoprán 1. Ezt szerintem egy szigettel arrébb is halották. A kiadós keleti reszelés után, maximális hangerőn a szokásos hastánc muzsika szólt. (Paki benézte a dolgot,mert nem utána hanem közben kellett volna) Majd percre pontosan 1 óra és 21 perc múlva a vendégkislány távozott. /okt.21 17:00/ :D

- Az iskola látogatást szervez a lappföldi Mikuláshoz  /dec.20-22/ :)

- Kiderült, hogy még sincs ingyen a telefon haza. :(

- Ma elindultam mosni, majd visszafordultam. :)

- Most már nem bírom a földön/matracon alvást. :(

- Kaptam egy csomó képet e-mailben a gimis évekről, amik teljesen elkápráztattak. Íme egy gyöngyszem.Tudom, hogy semmi köze a blogomhoz de ezt muszáj :)

Halvány félmosoly :) /Háttérben a szanatórium, az Erdélyi Internátus/

Este fél tizenegy van, mégsem fekszem le szomorúan. Kaptam egy ötöst Györffy bácsitól a Kodón, najó valójában a Friss Rádiós lányoktól de Györffy írta alá!Ezúton küldök érte nagy puszit Simor Katinak és Tóth Juditnak, már be van írva az indexembe!

Így estére összerendeztem a kis dolgaimat, iskolásakat meg más egyebeket is, és sok kedves kis meglepetés is ért. Úgy látszik az jóisten nem hagyja hogy szomorkodjak a nagy Skandináviában. :) Úgyhogy holnap, iskola után a meglepi program ezek közül amennyi belefér az időbe, mindkét értelemben mert eléggé esős idő van mostanság : - Drottningholmi palota - Itt laknak a királyék
                         - Vasa Museum - Itt meg a hatalmas viking hajóroncs van
                         - Stockhom Skanzen
                         - Illetve a kedvenc nevű helyem :): Skogskyrkogarden (ejtsd: Szkugsikugóden )      világörökség része - Woodland temető - és ráadásul egy két megállóval odébb van csupán.

Úgyhogy bőséges mesélni valóval jelentkezem hamarosan.

Csattogócsőr

Iskola után rendszerint csavargok, mint a rendes diákok, így hát lesétáltam az egyik vízpartra néztem a hajókat, meg mogyit ettem a padon. Arra ugrált egy csóka. És konkrétan beállt elém, nyitogatta csattogtatta a csőrét,meg virnyíkoló hangokat adott ki, szemlátomást kérlelve hogy: "Aggyá olyat".

Elkezdtem neki dobálni a szemeket. Először csak egyet, megette..Ez addig így ment míg szerintem jól nem lakott, aztán a következő történt. Dobtam neki egy szemet, bent tartotta a csőrében, és várt.Dobáltam neki többet, amennyit csak bírt bevette a szájába/csőrébe és egy darabig vizsgálódott, majd a part egyik lépcsőjének tövébe ugrált. Eltűnt a látószögemből nem láttam mit csinál, nem mentem oda nem akartam elzavarni. Amikor visszajött újabb adagért, és tovább repült, megnéztem mit csinált a lépcsőnél. Egyemmeg, elrejtette a lépcsőfok tövébe a mogyorókat. Ráhordta a kis csőrével a csikkeket, meg leveleket, meg mindenféle kis szemétkét amit ott talált. Úgy betakarta a szemeket, hogy picikét meg kellett piszkálnom, hogy lássam tényleg alatta vannak e. A kikötőben körülbelül hat nyolc helyre rejtett ilyen kis zsákmányokat. Minden adagot hangos rikácsolással, és csőrcsattogtatással követelt, és ahogy beszéltem hozzá egyre bátrabb lett. (Néhány túrista kacagva le is filmezte az akciót. /a hülye lány és a madár beszélgetése - szerintem így lesz fent youtube-on/. :))
Viszont a lábam elé szórt mogyorókat csak a sokadik kör után vette fel, óvatosan oda közeledve, majd hirtelen hátrahőkölve, és megint vissza, majd szépen lassan kinyújtotta a nyakát és gyorsan felcsippentett egy szemet,és hirtelen óriásit hátra ugrott, mint mikor a kígyók mellől veszi el a mesében az aranypénzt a török. A madár kiépítette velem a bizalmat, felmérte hogy nem fogom e bántani akkor sem ha egészen közel merészkedik. De a fennálló óvatosságát ugye az egész kis testével sugallta. Bő két órán keresztül cívódtunk egymással. Aztán Csattógócsőr - mert közben így neveztem el - méltóságteljesen felszállt az utolsó mogyi adaggal a királyi palota tetejére, és soha többet nem jött vissza újabb adagért.
:)

Így vagyok.

Már túl vagyok az első ágynak döntős lázas, taknyos, torokfájós betegségemen. A hétvégén sikerült kialudni a nyavaját. Persze elkerülhettem volna ha nem hagyom, hogy a lelkemre rátelepedjen sok kis elviselhetetlen tényező. De ebbe most ne menjünk bele. Már jobban vagyok. Az iskolával a tököm tele van. Mert sok kínom van vele, pedig botrányosan egyszerű alapjáraton az egész csak valahogy nem veszem most elég gyorsan az ívet. Mindegy kábé leszarom, csak én ugye nem szeretek félmunkát végezni, nekem igényem van a (nagyon)jó munkára és ha ez nincs meg álmatlan éjszakák gyötörnek. Az eklézsia sem büszkélkedhet zsíros svéd koronákkal, kérdéses a decemberi szálláspénzem is, illetve az otthoni tanulmányaimat kézben tartani sem oly ecccerű, pláne ha a kurva internet folyamatosan elhagy engem. Szóval most egy kicsit nehezebb, mint eddig.. De igen tudom én vállaltam. Valójában teljesíthető ez, meg elvagyok, csak ugye jön a tél is, és most a magánéletem is kifordult önmagából egy hangyányit, szóval egy kicsit nyűgös vagyok..és még az eső is esik.

A múlthéten azonban volt egy tök jó kis estém, Alinánál (lengyel barátnőm) volt ilyen nemzetközi vacsizás. A franciák külön lettek ültetve mert azok úgyis csak franciául beszélnek, mi meg azt ugye nem értjük.. Így egy Olasz, egy Lengyel, egy Görög és egy Magyar evett együtt egy asztalnál Svéd kaját, amit a Lengyel főzött. :)
Nagyon jól éreztem magam, nagyon jófejek voltak a srácok, és a kaja is isteni volt. Ezután elmentünk egy szórakozóhelyre, ami olyan szép volt mint egy régi kastély. A bútorok a bárpult minden késői olasz barokk volt. Míg a többiek azon tanakodtak hova menjünk tovább - mert a helyen szerda este lévén épp nagy volt a pangás - én bejártam az egész épületet. Lélegzetelállító volt. Ilyen opera szintűen szép. Csináltam képeket, de fényviszonyok miatt nem lettek jók. Az este végülis a Viper Room nevű csehóban végződött tök sokan ott voltak a mieink közül. Hajnalig roptuk, majd Alinánál aludtunk Tizianoval az Olasz sráccal. Vicces volt, két lány között egy olasz mifickó. De nem kell rosszra gondolni, úgy kíszen voltunk már mind a hárman mire hazaértünk, hogy azonnal alvás volt, másnap délig.

A Pakival elvagyunk, egy fanatikus hastánc csoport legvarázslatosabb tanulmányi kirándulásának színhelye lehetne kicsiny otthonunk. Állandóan fő valami érdekes állagú főzet a tűzhelyen, melynek illata a már megszokott füstölőével együtt és az idegtépő hastáncmuzsikával elkeveredve a legzordabb mínuszba is negyven fokos ezeregyéjszakát varázsol.

Az elmúlt hét gasztronómiai újdonsága számomra, hogy a Svéd túró állagra sem hasonlít a miénkhez és ANIKÓ SAJT íze van! <3
Most hogy már nem fáj a torkom, ezzel áplom a lelkem.Csudijó!

Dvorak, New World Symphony - 2nd Mvt Part 1,Dublin Philharmonic, Conduct...

De hogy ne csak mindig a bulizás legyen a központi téma. Általános helyzetjelentés következik.
Ígértem, hogy a mosás szentségéről is beszámolok. Most hogy új lakásba költöztem még cifrább lesz az a post mert két utcával arrébb van a mosoda. És ha már nagyon nem lesz tiszta ruhám, eldöntöttem, hogy beadom a derekam és átállok kézi mosásról gépire, és egyből megírom. Viszont továbbra is képtelen vagyok felfogni, hogy egy ilyen jóléti társadalomban mér nincs mindenkinek mosógépe...
A minap beszabadultam egy lidl-be, és mélységesen megdöbbentem azon, hogy negyed, illetve fele annyiba kerül sok  minden mint a mi lidl-jeinkbe.3000ért úgy bevásároltam, mint a szél. Azért ez elég szomorú a két ország átlagfizetéseit tekintve. És már megint kefirt vettem tej helyett, ennyit a nagy svéd tudásomról..Na jó most csak simán mellényúltam, múltkor viszont tényleg azt hittem hogy a filmjölk is tej..
A honvágyon túl vagyok egyelőre, mert hogy volt olyanom is az utóbbi időben, de megoldotta a skype. Hihetetlen hogy mennyi levelet írok, olyan aranyosak vagytok, hogy így érdeklődtök. Így lehet, hogy az amit már levélben megírtam itt is feltűnik, illetve fordítva.
Az iskoláról annyit, hogy van egy tantárgy amin eddig még nem voltam, de hát istenem még csak október van, a Kodolányin is megesett már ilyesmi :) és még élek..na de félre a tréfát..jövőhéten már ott leszek. A dolog oka az volt, hogy az itteni tanulmányi rendszer százszor botrányosabb, mint a neptun, és kábé mostanra sikerült megtalálnom hogy mikor is tartják ezeket az órákat és hol, nem beszélve arról hogy ugye ezek svédül vannak feltüntetve tehát le kellett töltenem a google chromot, mert egyedül csak az volt képes átfordítani az órabeosztást, illetve a részleteket. De mire erre rájöttem, addig eltelt egy hónap. Hát most istenem... A többi angolomat szépen látogatom, félnapokat hétvégéket küzdök a házikkal, és napról napra átkozom magam, hogy mért engedtem elveszni a gimnáziumi tudásomat mert bár akkor azt hittem hogy az egy nagy nulla, ma már látom hogy óriási szintekkel nagyobb volt, mint a mostani..Szóval ha nem pihentettem volna az angolt 5 évig, akkor most valszeg nem totojáznék. De nincs katasztrófa azt hozzáteszem, csak önmagammal szemben e téren elég nagyok az elvárásaim. És nagyon sokat felejtettem. Azon vagyok hogy mire eljön a hazautazás napja már nagyon penge legyek.
És még azt akartam leírni, hogy itt mindig gyönyörű kék és bárányfelhős az ég. Ha esik ha nem, mindig. És elképesztően közelinek is tűnik. Olyan, mintha el tudnád érni. És együtt ezzel a káprázatosan színes ősszel, meg ezzel az állandó szikrázó napsütéssel együtt csodálatos. Ez tetszik itt a legjobban. Csináltam egy képet a szobám ablakából, élőben nagyon durva látvány volt, egy pillanatig azt hittem ha kinyúlok, a felhőbe nyúlok. Nem tudom mennyire lesz kivehető a képről.
Na megyek mert vár az angol..

Bár az itteni bejegyzések alapján azt gondolhatnátok - joggal - hogy orrba szájba bulizok, de tulajdonképpen inkább arról van szó hogy meg akarom hagyni nyomát ezeknek a jó kis pillanatoknak, mert bár soknak tűnhet, elég kevés van belőlük, és így legtöbbjüket dokumentálom.
Legutóbb a lengyel barátnémmal Alinával vágtunk neki az íccakának. Ami egyébként jó szar volt. Addig jó volt míg otthon iszogattunk meg karaokeztunk nála.(Ő magyarul én lengyelül :D ) Ugyanis egy átlag belvárosi klubba bejutni vagy a sor miatt lehetetlen vagy a belépő ára miatt. Itt az előbbi játszot. Asszem két órát álltunk, a vipe room nevü hely előtt, és én mire bejutottunk megint átmentem nyugdíjasba és hazaszökkentem. Közel 4 órát vártam a buszra, ami elröpített egy távoli megállóba, ahol megint csak át kellett szállnom egy másik buszra. Így kb 5re hazaértem, úgy hogy éjfélkor elindultam a klubbol.Nagyon kellemes kis este volt, szarrá fagytam és megfogadtam hogy soha többé nem megyek buliznu Stockholmba, ami persze hazugság.

Na meg ez a hering party sem tetszett..sok tini pfúj :)

A képet küldeném kedves záhonyi barátaimnak!:)

Egy jó lengyel asztala :)

Szigorúan megőrizve az otthon melegítés tradícióit, ZUP-ot hallgattunk

Lengyel, Magyar két jó barát együtt harcol s issza borát :)

Viper Room :S

A nap képe - smsért csokikát.

Ilyen automata van minden megállóban, minden sarkon. Ha nincs nálad pénz, de ennél, innál valamit a buliból hazafelé, kinézed a csoki kódját és elküldöd a fenti sms számra. És a csoki máris a lábaid előtt hever.

Svéd házibuli

Na igen ez az amire azt mondtam hogy életem legjobb bulija volt, pedig ugye záhonyi lány révén ilyet mondani..hát
Na ez azon a pénteken volt amikor Dávidéknál aludtam, az ő osztálytársának Judithnak volt a szülinapja.(Balra a képen, a szenvedő szűzmária, a szülinapos lány.:) ) Semmi kedvem nem volt menni, kimerült és fáradt voltam, meg az is bennem volt hogy nem ismerek senkit, nem beszélek nyelveket..szóval a szokásos parák. Halálosan fáradt voltam indulás előtt benyomtam egy kávét nem ért semmit.
Na lényeg, hogy megérkeztünk, a szülinapos fogadott minket azzal, hogy a lakótársa is szülinapos, és épp itt vannak a szülei is..Ez egy pillanatra befagyasztotta a levegőt, de miután mindenki szépen bemutatkozott az anyukának meg a kisöcsinek meg mindenkinek el is indultak szépen haza.Szálingóztak az emberek, én majd elaludtam, azon filóztam hogy kéne lelépni. Aztán szóba elegyedtem Dávid osztálytársaival akikkel érkeztünk és aztán már egészen indult a hangulat. A konyha maga volt a paradicsom. Konkrét itallap volt a hűtőn mondanom sem kell szép kis kínálat volt. Én nagyon gyorsan ráraboltam egy nagy absolute-ra. Ez több éves tajgázás, és párhónapos absztinencia után olyan volt nekem mint a szentelt víz. Eme szentelt víz hamar ki is űzte belőlem az ördögöt és ahogy ez szokott lenni ráébresztett hogy mégiscsak beszélek nyelveket.

Bár menü

Egy szó, mint száz hatalmas buli volt, nagyon jó fejek voltak az emberek,és hihetetlen nagy volt az egy négyzetméterre jutó jópasik száma. Nem tudom mikor tánciztam, meg beszélgettem ennyit. Tudniillik mostanában eléggé nyugdíjas vagyok. Legkésőbb éjfél egyóra körül,már haza szökkenek minden buliból.

Ez meg nem az aminek látszik. :)

Dávidot az előző képen látható csókos mókamester,ifjú Hitlerré szemceruzázta.

A konklúzió az hogy ha az ember svédországban jár akkor házibuliba menjen, ne klubba,mert ez egyrészt költséghatékonyabb, másrészt meg tuti biztos hogy jó lesz, és felejthetetlen.

Az új fészkemről

Túl vagyok a költözésen,és igen szállásom is akadt az utolsó pillanatban, és már aklimatizálódtam is.

Na íme.Igen, elég szerény ennyi pénzért,de a célnak tökéletesen megfelel

Na hát úgy volt, hogy ugye szeptember 30. az egy csütörtöki nap volt, és addig volt kifizetve az előző pecó, ami aznap reggel már olyan üres volt,hogy kongott az egész. Előző este már egyedül aludtam ott összepakolva, és az egyetlen dolog ami a szobámban maradt az ágyam, mert a másik két lány mindent elköltöztetett addigra. Ugyanis októbertől új lakók költöztek be oda, az armégatan 32.-be. Utolsó este lázasan kerestem a megoldást arra hogy hova költözzek.Lázasan..kábé egy óráig tartott a lelkesedés aztán ez hamar lelohadt,mert miután Stockholmban a szállás kérdés nem egy egyszerű dolog, az esélytelenek nyugalmával böngésztem a netet,a 'majdcsakleszvalahogy' reményében. És akkor megláttam a következő hirdetést: 23 éves fiú vagyok, van egy szép lakásom a belvároshoz közel amit nagyon szívesen megosztanék egy szép, kedves, rendes lánnyal. Te döntöd el hogy meddig maradsz. Az ár mindent magában foglal. Víz,villany,fűtés,net..stb. Hát szívtam a fogam, hogy miféle kiéhezett fiúcska lehet ez, normális esetben nem foglalkoztam volna egy ilyen hirdetéssel, de mivel nem volt sok választásom ezért írtam neki.Meg nem is volt valami normális eset az enyém, szóval nem vlt mit vesztenem. Még egy magyar vacsorát is ígértem neki ha engem választ lakótársnak, úgy voltam vele az első találkozásnál majd megvitatjuk a magyar srácokkal hogy maradjak e vagy sem. Az ár is elég csábító volt.2800 korona ami kábé 80ezer forint, és ez nagyon olcsónak számít itt. Roli nem ért rá így Dáviddal elmentünk megnézni a lakást.  Tele kétellyel indultam el, mert eleve este nyolckor volt a 'randi', ami azért elég gyanús,legyünk őszinték. Mindegy, Dávid ott volt biztos pontnak. Megérkeztünk, ott várt a metró megállóba és akkor fellélegeztünk. Dávid is, mert addigra már őt is rendesen beparáztattam :). Ugyanis lecsekkoltam a srácot fészbukon, és hát elég dermesztő képek voltak fent róla. Ha nagyon szofisztikált akarok lenni akkor azt mondom: erősen feminim képek voltak a közösségi oldalon erről a fiatalemberől. Ami alapvetően tud nagyon édi netán szimpatikus lenni de a képek összhatásában volt valami megmagyarázhatatlanul sötét és folytogató, amit az ember akkor érezhet amikor egy külvárosi húsfeldolgozó árnyékában lévő kuplerájba látogat valami még dermesztőbb ügy kapcsán és hirtelen ráeszmél, hogy ez egy alacsonyköltségvetésü amerikai film manifesztálódása és ő épp ebben az ominózus jelenetben ácsorog, izzad, és tudatában van annak hogy mindjárt tarkón lövik, és a különleges ügyosztály hetekkel később talál rá a holt testére mondjuk pont a már említett húsfeldolgozó műanyag ládáiban, feldarabolva.
Na remélem érzitek,hogy fostam a fickótol. Na és akkor megláttuk,és dobtunk egymásnak szemmel egy "hi five-ot" hogy nem lesz itt gond. Kis törékeny madár, precizen zselézett hajjal, bájos mosollyal,mondhatni tündérbogár a rosszabbik értelemben,mert azér nem nyúlnék hozzá egy ujjal sem, és ugye a tündérbogarakhoz a nők szeretnek hozzányúlni. Megérkeztünk a kérójába, mellbe vágott a tömény füstölőszag, és a pedantéria. Fél órán át interjúvolt, hogy meséljek magamról meg a túró. Dávid meg adta alám a lovat piszkosul. "Julia, egy nagyon csendes, nagyon rendes.. és népszerű író hazájában..(majdnem belefulladtam az elfolytott röhögésembe)..nem famous, hanem popular :D ezen még úgy.. és csodálatos a munkássága. Imádtam Dávidot. :D Az a komolyság ahogy ezt mondta, és még magyarul odabiccentett, "hogy hát mér nem?" Nagyon jól szórakoztam. Bájologtunk, vigyorogtunk,mint pina a lavorban. Halál szánalom volt. Megmutatta a szobát, semmi extra egyszerű, rendezett. Aztán beközölte hogy az ágyat átviszi magával a másik szobába, azt oldjam meg valahogy. Úgy voltam vele, mit nekem egy ágy, ha találtam szállást egy éjszaka alatt akkor ágyam is lesz két nap alatt. Muszáj voltam bekeményíteni, Dáviddal láttuk hogy ennél a srácnál gyakorlatilag mindent el lehet érni, mi vagyunk az erőssebbek. Így nem szaroztam, megkérdeztem. Minden remek, very nice..Mikor költözhtek? Csávó hátrahőkölt a döbbenettől, majd nagy meglepődésében rávágta hogy szombaton.Így kell ezt csinálni.Hazáig röhögtünk, a dolgon. Ez azér' érdekes ugyebár mer' a főbérlő dönti el kinek adja ki a szobát..na hát itt csórikámnak nem sok választása volt. Szombatig Dávidéknál aludtam Södertäljében, péntek este pedig elvitt életem legjobb bulijába, de erről majd később.
Eleinte nagyon nem éreztem magaménak az új szálláshelyet de tegnap megtört a jég, és kipakoltam a bőröndöket, befoglaltam a szekrényeket. Múlthéten pedig vett nekem a Paki matracot (pakisztáni a srác, így a továbbiakban nekem csak Paki) elmentünk együtt a Jysk-be vettünk matracot meg én vettem magamnak egy plédet meg még egy párnát. Amúgy nagyon jól megvagyunk Pakival, teljesen veszélytelen. Rendes kislány :). Az első napokban folyton azt kérdezte hogy nem zavart e a reggeli zuhanyozással, vagy a mosogatással, meg hogy ha gondom van szóljak és rendezi. Az internetem mikor elment szombaton, tegnap hipp hopp elintézte hogy legyen. Illetve ő korán reggel elmegy dolgozni a mekibe, és este hazaesik és hamarosan alszik is, szóval nem vagyunk valami szoros viszonyban. És hát mint kiderült nem egy aberrált szörnyeteg,csak nem szeretett volna fiú lakótársat mert nagyon rendszerető. A másik meg - amire akkor jöttünk rá Rolival mikor beköltöztetett - hogy nincs még egy hálószoba, ahogy az első látgatáskor azt a fürdőszobára hittem, hanem a Paki a saját hálószobáját adta ki nekem és ő beköltözött a nappalijába. Tehát azért kellett neki lakótárs mert valszeg eléggé le lehet égve vagy valamire nagyon gyűjt, mert itt ahogy hallottam a mekiben is elég jó órabérek vannak és ha valaki annyit dolgozik mint ő nem kereshet szarul...ez rejtély. Mindenesetre egészen megtaláltam a kis helyem itt is. A matracon alvás kemény meló, de annyi baj legyen. Egész nap beragyog a nap az ablakon, szép a kilátás, jó helyen van, csendes, és még ki is tudom fizetni.

De azért szemelőtt tartom kedves Levente bátyám intelmeit miszerint:
"csak óvatosan, nehogy kiderüljön, csak azért fogadott oldalára, hogy sűrű-fekete lelkéből elő révedő hitének eleget téve Kálinak áldozni készül egy hun leányt!" :D