Költözés, Magyarkodás, kín, és a stilisztika könyv.

Az én kis szobám

Kint tartózkodásom első nehéz időszakát élem. Mához egy hétre el kell költöznöm innen (Solnából), és egyelőre nem találtam szállást. A két lakótársam is pakol már ezerrel, mert következő hónaptól másoké lesz ez a lakás. Tegnap este Rolival elmentünk Flemingsbergebe megnézni egy szobát. Közel van a sulihoz meg minden, de nincs internet, egy idős nő a főbérlő, szörnyű rideg az egész hely, halál giccses a lakás, és Flemingsberg is zord. Bár olcsó,és kiadó. Viszont van olyan jelentkező a 4-ből, aki egy évre venné ki és Yvonne - így hívják a nőt - biztos neki adja majd ki. Ő meg a lánya dönti majd el hétfőn, pusztán szimpátia illetve anyagi érdekek alapján, hogy kinek adja ki a szobát. De én igazából nem akarok ott lakni, még akkor sem ha más lehetőségem nincs. Szörnyű az a hely, és Flemingsberg is az. És internet nélkül komolyan mondom mélységes depresszióba zuhannék. Ez most nekem tényleg létkérdés. A biztonságérzetem, és a kommunikációm elsődleges forrása.
Szóval kicsit ki vagyok..

Tegnap találkoztam Dáviddal meg a nővérével Lilivel, aki a múlthéten hagyta maga mögött örökre budapesti életét,és költözött ide az apjához és az öccséhez. Beültünk ebédelni egy belvárosi kajáldába. Egy fejedelmi ebéd volt komolyan mondom. Steak, sült oldalas, grillezett csirkemell filé, tartárral, céklaszósszal, chillivel, hozzá sültkrumpli, rízs, és grillezett kukorica. Ez volt az én kajám. Ja, még leírni is sok. Két órán át ettem.:)

Amikor találkoztunk, pont azt meséltem a srácoknak, hogyan jutott el Stockholmba a stilisztika könyv - erről majd mindjárt - és hogy milyen elképesztően érnek össze a szálak magyar vonatkozásban...

Erre hirtelen elénk ugrik valaki egy hatalmas sziajulcsival. A lélgzetem is elállt. Hát a százasmosolyú lány a reptérről. Claude, akiről az első postban is meséltem, hogy bőgés közben barátkoztunk össze. Hatalmas ölelkezés, telefonszámcsere, és döbbenet. Leginkább Dávid nem tudott napirendre térni, hogy épp arról meséltem hogy a záhonyi lány, hogyan hozta el a budapesti fiútól a stilisztika könyvemet Katrinaholmba és végül hogyan vettem azt át egy másik magyar fiútól Stockholmban...és akkor megjelenik a semmiből egy újabb magyar lány..
Claude-dal megbeszéltük, hogy jövőhéten találkozunk.

A nappali költözés előtt.

Ugye beültünk kajálni. Öt órán át beszélgettünk. Mindenről. A refis múltamról, Svédországról, Magyarországról, és millió dologról.
Nem sokkal később Roli is csatlakozott hozzánk, hozta nekem az ominózus stilisztika könyvet. Volt pár perc vágható levegő, először nem nagyon találták a közös hangot egymással a srácok, bár nagyon örültek a találkozásnak. Majd nem sokkal később Roliék lakásán egy hatalmas play station csatában a két fiú nagyon összebarátkozott egymással. Két játék között nekem kerestünk szállást. Este elmentünk ugye Yvonne-ékhoz. És ekkor találkoztam egy hihetetlen találmánnyal.
A svéd céges autókban a fedélzeti szgéppel összekötve, beépített alkohol szonda található. Az autó csak úgy indul el, ha megfújod és minden oké. Ha ittál az autó nem indul el. Nem lehet átbaszni sem mert felismer a lehelleted alapján.  Elképesztő ugye?

Jelenleg minden percét próbálom kiélvezni solnai kisszobámnak. Komolyan megszerettem itt.. Kitudja miféle Yvonne-oknál fogok lakni ezentúl. :(

P.S: A könyv story - hogy mindenki értse aki kíváncsi rá.
Julcsit valószínüleg móresre akarta tanítani az egyik magyar tanárbácsija úgy, hogy azt írta neki, hogy olvassa el xyz könyvét és ha ez megtörtént jelentkezzen, mert az ebből produkált feleletére kapja a félévi jegyet. Igen ám, de ez a könyv olyan magyar, hogy magyarországon is nehéz megszerezni.
Egyből írtam Balázsnak, hogy próbálja már meg megszerezni nekem. Megszerezte. Mit ad isten, épp azon a héten jött Svédországba, az egyébként záhonyi Szabolcsi Ági meglátogatni a barátait, így hát megkértem találkozzon Balázzsal és hozza el a könyvet. Igen ám, de ő csak annyi ideig jön Stockholmba amíg leszáll a gépe, meg felszáll hazautazáskor. És a reptér nagyon messze van. Az élet úgy hozta hogy épp Katrinaholm mellett volt az uticél. Roli meg ott nőtt fel, és épp a szüleinél hétvégézett. Így hát találkozott Ágival Katrinaholmban, átvette a könyvemet, majd tegnap ide adta nekem Stockholm belvárosában.
Hát így. Úgyhogy innen üzenem Bakonyi Kovács István tanár úrnak, hogy semmi pánik, a szakirodalom a birtokomban van!