Katrinaholmból korán elkellett indulnunk hogy fél kilencre beérjünk Flemingsbergbe(ott van a suli,ez is Stockholm része), mert akkor volt a beiratkozás.Érdekes volt alig mutatkoztam be, sőt alig mondtam ki a nevem a Claudia Wittmer vagyis a kinti kapcsolattartóm egyből vágta ki vagyok, és kérdezte, hogy van e már szállásom,és hogy rendben ment e minden ide felé jövet. Az itthoni ügyintéző még azt sem tudta szerintem hogy mikor mentem Stockholmba. Az ösztöndíjamból mind abból a kemény 1100 euróból még semmit sem láttam.
Egész nap gyakorlatilag ilyen tanulmányi tájékoztatók voltak.Volt ott szó nagy vonalakban mindenről. Bemutatkozott mindenki kivéve a németeket és engem, mert minket nem szólítottak fel. Magamat még értem, egy szem magyarról nem csoda hogy megfeledkeztek, de hogy a sok németet mért nem szólítottak fel, rejtély.
Délután kettőkor Roli jött értem a suliba, mentünk beköltözni a szállásomra, ágynemüstől bőröndöstül ilyesmi. Addigra én már teljesen zombizálódtam. Eleve alig aludtam nagyon korán keltünk, és az előző nap fáradalmait is még jócskán éreztem ne beszélve arról a rettenetes sok sok információról ami első nap ért a suliban, meg a városban. Ide kell jönni ekkor, arra van a metró balra, holnap reggel nyolckor ez kezdődik, de most ez ki kell tölteni..blablabla Rengeteg volt az input és még csak nem is ettem. Hajnalban egy kis reggelit leszuszakoltam magamba még Roliéknál de délután nágykor már rettenetesen szédültem. Megérkezett Karin az egyik lakótársam. Ideadta a kulcsot és ment tovább. Beköltöztünk, magamra maradtam az üres lakásban. Olyan szinten ki voltam hogy azonnal muszáj voltam lefeküdtem aludni. Még utolsó erőmmel hazaskypoltam, hogy mnden oké beköltöztem egyben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése