:)

Az előzőnapok parával és reménykedéssel teltek, mert ugye megint az volt a tény állás hogy nem lesz hol aludnom. Ráadásul a Jimmy gyerek közölte hogy a következő lakó meggondolta magát, hamarabb költözne, hagyjam el a kérót január elsején délelőtt. Az első verzió 31.-e volt de akkor nagyon bepöccentem, és mondtam neki hogy és akkor mégis hova a jó kurva életbe menjek szilveszter este aludni..Azzal érveltem hogy egy hónapra fizettem és a hónap 31.-én ér véget szóval nem megyek sehova. Így abban maradtunk hogy január 1. délelőtt. Ekkor még nem tudtam hogy hová fogok menni. Hihetetlenül el voltam keseredve mert semmi opcióm nem maradt. Végig hivogattam mindenkit,beleértve a Magyar Nagykövetséget is és minden létező személyt és szervet aki számításba jöhet az ügyemben, mindent bevetettem de nem jártam szerencsével. Kínomban felhívtam anyát, hogy elmondjam mi van, illetve hogy elmondjam neki azt, hogy elterveztem hogy a t-centrálén a váróban fogom tölteni ezt a pár napot, mert az fűtött és kulturált - mármint a hazai várótermekhez képest konkrétan luxus hotel - és hogy csak szólok előre hogy tudja meg, mi várható. Anya elejtett egy kérdést, hogy a szenior otthont is próbáltad? És akkor a fejemhez kaptam, hogy basszus egyedül ők maradtak ki a listából. Na egyből elindultam Gröndalba, hogy bent az otthonban elkérem valakitől a Mari számát, és megpróbálom kiharcolni hogy legalább a már említett tévészobai kanapét adja kölcsön nekem pár napra. Elsuhantam az otthonba, Éva volt az ügyeletes, megadta a Mari számát, nem tudtam elérni, Magyarországon van épp. Hihetetlenül ki voltam de valahogy úgy voltam vele, hogy olyan nincs hogy ne oldódjon meg, és időközben Solymosi Réka (neki van tudjátok a Svédországos blogja )is megnyugtatott, hogy fedél nélkül nem maradok valamit ő is megpróbál kitalálni. Na ezek után azt mondtam hogy engem itt nemfog megenni az ideg elmegyek felmászok arra a kurva nagy hegyre amire néz az ablakom, ünnepélyesen elszívok ott egy kék szofit (ez a kék szofi miatt is érdekes meg azért is mert már nem cigizek) és megnézem a tüzijátékot, mert hogy itt most karácsony óta folyamatosan tüzijátékozás van, mert annyira olcsó, mint pl ukrajnában. Pár száz forintért már lehet venni egy 15perces tüzijátékot. Na így is lett felmásztam a hegyre állat volt nagyon a legtetején durván mély szűz hó. Volt olyan rész ahol derékig benne voltam, de aztán kikászálódtam egy combig érő helyre, belőttem szemmel az ablakomat a lakópark oldalában, amit egyébként indulás előtt megjelöltem, úgy hogy odacsuktam egy sálat - azért hogy könnyebben megtalálja majd a szemem a hegyről. :)

Na és aztán a hegyről hazatérve már sokkal higgadtabb voltam, azonnal el is nyomott az álom. Reggel Mari telefonhívására ébredtem, felvázoltam neki a problémát, amire ő azt válaszolta hogy oké a dolog akkor ha nem lakik senki  - fizető vendég - a vendégszobában és ha besegítek a takarításban és az idősgondozásban, mert hogy ugye fiztni nem tudok már a szállásért. Mondtam neki hogy örömmel persze. Azt mondta menjek beszéljem meg Magdival - ő takarít az otthonban - övé az utolsó szó. Azonnal felkerekedtem, úgy ahogy voltam az alvós cuccra rávettem egy farmert meg egy pulcsit, loholtam a szenior otthonba mert emlékeztem hogy Magdi csak délelőtt dolgozik.
Mit ad isten a gröndali buszon ott ült Éva aki mondta, hogy Julcsi ne szállj le az otthonnál mert mindenki a klubban van, elő szilveszteri buli lesz. Na Évával elmentünk a klubba, ott volt Magdi is mindenki. Nagy sürgés forgás volt a konyhában, 35 főre kellett kaját készíteni. Teljesen evidens volt hogy beálltam segíteni. Köténybe bújtam és krumpli pucolás közben megbeszéltük Magdival a dolgokat. Mondta hogy nagy mákom van mert épp elsején költözik ki a fizető vendég szóval jöhetek! Hihetetlen boldog voltam. A hangulat is szuper jó volt. Hurkát, kolbászt sütöttünk, ez volt a menü meg hozzá főtt krumpli meg vörös káposzta, desszertnek bejgli. Mondanom sem kell hosszú idők után először ettem egy jót! Felszolgáltuk a kaját a vendégeknek, én vittem ki a pezsgőket, és a bort.
Meglepiből elénekeltem a székely asztali áldást és egy tiszai népballadát a vendégseregnek!Olyan sikerem volt hogy csuda, nagyon aranyosak voltak :) megható volt. Ezzel elindítottam egy lavinát mindenki énekelt valamit és közös ének is volt. A legszebb nap volt ez az összes közül igazán! Rengeteg értékes történettel gazdagodtam, megtapasztalhattam újra azt a fajta sajátos szeretetet,atmoszférát amit az ember csak egy működő közösségen belül tud megtapasztalni. Ebben szerencsére sokszor volt már részem életem során. Először Sárospatakon a refiben, aztán pedig egy egy olyan munkahelyemen amelynek a közösségi légköre egész egyszerűen varázslatos volt (ilyen volt például a egy börtön melletti eldugott hideg-élelmiszer üzem végtelenül értékes kis csapata, vagy egy másik budaörsi gyár kis közössége) Az egész délután/nap annyira intenzív volt, hogy valami hihetetlenül feltöltött. Mit ad isten persze hogy, találkoztam egy pappal aki a pataki refiben tanított és nem mellesleg író is. :) De volt ott 56-os halálra ítélt akiért még Stockholmba is utánajöttek az ávósok, illetve ott volt Béla bácsi aki, a Svéd Királyi Operaház nyugalmazott főzenésze, vagy Editke aki egy báró neje volt..stb..izgalmas volt. Persze egy "ifjú hölgy" mindig érdekes jelenség a sok szépkorú között így frankón ki lettem vallatva. Több baromi jó munka ajánlatot is kaptam, amelyek igencsak gondolkodóba ejtettek a továbbiakat illetően.  Végülis egy kiló hurka-kolbásszal, egy liter tejjel, fél kiló bejglivel, 3 munkaajánlattal, és 300koronával, fülig érő vigyorral, és egy újabb szállás lehetőséggel tértem haza Tyresöbe..
Egyszerűen tökéletes nap volt. :)