Zárszó 1.

És most itt állok nem sokkal a hazautazás előtt, (jövőhét szombaton már otthon alszom) és tulajdonképpen minden jól alakul..Persze nem akarom elkiabálni..de a cucc befért a bőröndökbe (ami miatt rettenetesen aggódtam), és a legfontosabb, hogy első emelgetésre nem tűnik túlsúlyosnak, ami meg itt marad azt Roliék pincéjébe tudom hagyni. Van hol laknom az utolsó pár napban, és szerencsére nem kell egyedül áthurcolnom oda a cuccaimat, mert Roli elviszi az egészet magukhoz. Pénzem is van, kajám is, és még a reptérre is kivisznek. Illetve maradt még annyi szabadidőm, hogy az utolsó napokat kirándulással, múzeumozgatással töltsem. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a vége.

Az elmúlt két napban,illetve az elmúlt időszakban a sok szép élményen túl, ért még jó néhány megdöbbentő élmény is. Furcsa kis lelki/spirituális út is volt ez az egész nekem. Rengeteget kaptam ettől a pár hónaptól. És az az érdekes, hogy a legkisebb ezek közül pont az a tényező hogy én Svédországban voltam. Mert nem ez volt a legfontosabb. Annyi minden ért, annyi hatás, és próbatétel, hogy az hogy a világ egyik legtökéletesebb országában voltam, - röhej - de tényleg csak mellékes tényező volt ahhoz képest, amit nekem ez az egész jelentett.  Azt hiszem nagyon boldog vagyok.



Az utolsó bejegyzést szerintem már Magyarországon fogom bejegyezni. Köszönöm, hogy osztoztatok az élményeimben és az örömömben.

Mindenkit szeretettel üdvözlök!
Tóth Julcsi
;)

:)

Az előzőnapok parával és reménykedéssel teltek, mert ugye megint az volt a tény állás hogy nem lesz hol aludnom. Ráadásul a Jimmy gyerek közölte hogy a következő lakó meggondolta magát, hamarabb költözne, hagyjam el a kérót január elsején délelőtt. Az első verzió 31.-e volt de akkor nagyon bepöccentem, és mondtam neki hogy és akkor mégis hova a jó kurva életbe menjek szilveszter este aludni..Azzal érveltem hogy egy hónapra fizettem és a hónap 31.-én ér véget szóval nem megyek sehova. Így abban maradtunk hogy január 1. délelőtt. Ekkor még nem tudtam hogy hová fogok menni. Hihetetlenül el voltam keseredve mert semmi opcióm nem maradt. Végig hivogattam mindenkit,beleértve a Magyar Nagykövetséget is és minden létező személyt és szervet aki számításba jöhet az ügyemben, mindent bevetettem de nem jártam szerencsével. Kínomban felhívtam anyát, hogy elmondjam mi van, illetve hogy elmondjam neki azt, hogy elterveztem hogy a t-centrálén a váróban fogom tölteni ezt a pár napot, mert az fűtött és kulturált - mármint a hazai várótermekhez képest konkrétan luxus hotel - és hogy csak szólok előre hogy tudja meg, mi várható. Anya elejtett egy kérdést, hogy a szenior otthont is próbáltad? És akkor a fejemhez kaptam, hogy basszus egyedül ők maradtak ki a listából. Na egyből elindultam Gröndalba, hogy bent az otthonban elkérem valakitől a Mari számát, és megpróbálom kiharcolni hogy legalább a már említett tévészobai kanapét adja kölcsön nekem pár napra. Elsuhantam az otthonba, Éva volt az ügyeletes, megadta a Mari számát, nem tudtam elérni, Magyarországon van épp. Hihetetlenül ki voltam de valahogy úgy voltam vele, hogy olyan nincs hogy ne oldódjon meg, és időközben Solymosi Réka (neki van tudjátok a Svédországos blogja )is megnyugtatott, hogy fedél nélkül nem maradok valamit ő is megpróbál kitalálni. Na ezek után azt mondtam hogy engem itt nemfog megenni az ideg elmegyek felmászok arra a kurva nagy hegyre amire néz az ablakom, ünnepélyesen elszívok ott egy kék szofit (ez a kék szofi miatt is érdekes meg azért is mert már nem cigizek) és megnézem a tüzijátékot, mert hogy itt most karácsony óta folyamatosan tüzijátékozás van, mert annyira olcsó, mint pl ukrajnában. Pár száz forintért már lehet venni egy 15perces tüzijátékot. Na így is lett felmásztam a hegyre állat volt nagyon a legtetején durván mély szűz hó. Volt olyan rész ahol derékig benne voltam, de aztán kikászálódtam egy combig érő helyre, belőttem szemmel az ablakomat a lakópark oldalában, amit egyébként indulás előtt megjelöltem, úgy hogy odacsuktam egy sálat - azért hogy könnyebben megtalálja majd a szemem a hegyről. :)

Na és aztán a hegyről hazatérve már sokkal higgadtabb voltam, azonnal el is nyomott az álom. Reggel Mari telefonhívására ébredtem, felvázoltam neki a problémát, amire ő azt válaszolta hogy oké a dolog akkor ha nem lakik senki  - fizető vendég - a vendégszobában és ha besegítek a takarításban és az idősgondozásban, mert hogy ugye fiztni nem tudok már a szállásért. Mondtam neki hogy örömmel persze. Azt mondta menjek beszéljem meg Magdival - ő takarít az otthonban - övé az utolsó szó. Azonnal felkerekedtem, úgy ahogy voltam az alvós cuccra rávettem egy farmert meg egy pulcsit, loholtam a szenior otthonba mert emlékeztem hogy Magdi csak délelőtt dolgozik.
Mit ad isten a gröndali buszon ott ült Éva aki mondta, hogy Julcsi ne szállj le az otthonnál mert mindenki a klubban van, elő szilveszteri buli lesz. Na Évával elmentünk a klubba, ott volt Magdi is mindenki. Nagy sürgés forgás volt a konyhában, 35 főre kellett kaját készíteni. Teljesen evidens volt hogy beálltam segíteni. Köténybe bújtam és krumpli pucolás közben megbeszéltük Magdival a dolgokat. Mondta hogy nagy mákom van mert épp elsején költözik ki a fizető vendég szóval jöhetek! Hihetetlen boldog voltam. A hangulat is szuper jó volt. Hurkát, kolbászt sütöttünk, ez volt a menü meg hozzá főtt krumpli meg vörös káposzta, desszertnek bejgli. Mondanom sem kell hosszú idők után először ettem egy jót! Felszolgáltuk a kaját a vendégeknek, én vittem ki a pezsgőket, és a bort.
Meglepiből elénekeltem a székely asztali áldást és egy tiszai népballadát a vendégseregnek!Olyan sikerem volt hogy csuda, nagyon aranyosak voltak :) megható volt. Ezzel elindítottam egy lavinát mindenki énekelt valamit és közös ének is volt. A legszebb nap volt ez az összes közül igazán! Rengeteg értékes történettel gazdagodtam, megtapasztalhattam újra azt a fajta sajátos szeretetet,atmoszférát amit az ember csak egy működő közösségen belül tud megtapasztalni. Ebben szerencsére sokszor volt már részem életem során. Először Sárospatakon a refiben, aztán pedig egy egy olyan munkahelyemen amelynek a közösségi légköre egész egyszerűen varázslatos volt (ilyen volt például a egy börtön melletti eldugott hideg-élelmiszer üzem végtelenül értékes kis csapata, vagy egy másik budaörsi gyár kis közössége) Az egész délután/nap annyira intenzív volt, hogy valami hihetetlenül feltöltött. Mit ad isten persze hogy, találkoztam egy pappal aki a pataki refiben tanított és nem mellesleg író is. :) De volt ott 56-os halálra ítélt akiért még Stockholmba is utánajöttek az ávósok, illetve ott volt Béla bácsi aki, a Svéd Királyi Operaház nyugalmazott főzenésze, vagy Editke aki egy báró neje volt..stb..izgalmas volt. Persze egy "ifjú hölgy" mindig érdekes jelenség a sok szépkorú között így frankón ki lettem vallatva. Több baromi jó munka ajánlatot is kaptam, amelyek igencsak gondolkodóba ejtettek a továbbiakat illetően.  Végülis egy kiló hurka-kolbásszal, egy liter tejjel, fél kiló bejglivel, 3 munkaajánlattal, és 300koronával, fülig érő vigyorral, és egy újabb szállás lehetőséggel tértem haza Tyresöbe..
Egyszerűen tökéletes nap volt. :)

Egy gyagyás videó az első havazás idejéről..november :)

Köszönjük Emese!

Az utolsó parréé a többiekkel Lappisban

Lennarddal 

kicsön praty :P

a kedvenc csopi társam Pablo

Ez olyan paparazzi kép :)

Alinkámmal

F*ck you Hollywood!

Eric a kedvenc amcsi mifickóm

A két zombi nyuszi másnap reggel

Képek a Skanzenből és a karácsonyi vásárból, Karácsony Stockholmban

Lilla Essingen szigetén egy csípős reggelen

A karácsonyi kórus

Emlékezetes délután

A magasban

Bank

Két malom a sok közül

God Jul!

Emlékezetes délután

Ilyen kis házak vannak mindenhol..

..illetve ilyenek

Vásárló sereg az istálló boltban

A néni nekem pózolt

Stockholm jelkép jószágai

Ő is egy eladó lány

Istálló karácsony

Az eladó jányok :)

Rénszarvasok.

Ez a kép délben készült

Melegedő

Karácsonyi jókívánság paci

Vacsora után Rudolf és barátai

Bakacsin a jávorszarvas

Jég

A nénikék lámpásokkal (délután két óra)

Absolute ice bar

Ice bar

T-Centrále

A mikulás szánkója

Csuda jól vagyok, minden rendben..csak lassan haza kell már menni..

Sajt pultok a vásárcsarnokban

A lépcső alatti "titkos" bejárat a vásárcsarnokba 

Hehe Svéd-asztal

Ezt lehed szedni a Svéd svédaztalról

Boldog Karácsonyt Kirakat

Igen igen régen írtam. Nem vagyok valami ígéretes bloggerina erre már többször rájöttem.. :)

Östermalm vásárcsarnok

Karácsonyi vacsora az iskolában

Na úgy alakult, hogy Tyesöbe költöztem. Ez már nem Stockholm, kábé olyan Budaörs vagy Törökbálint féleségre kell gondolni, Ceglédnyi távolságban. Az utolsó Gröndal béli éjszakával megint lezárult egy korszak.   Minden itt töltött hónapomnak meg volt a maga kis fejezete, mind a svédországi krónikámban, mind pedig a kis lelkemben. Utolsó nap elbúcsúztam a szenior otthonosoktól, a személyzeti tévészobában a polcon hagytam a Svejk a derék katonát egy üzenettel. Még utoljára leültem a kedvenc kanapémra és úgy frankón leragasztottam még egy mély nyomot hagyó hónapot magamban. Azt az éjszakát már Alinánál töltöttem Lilla Essingen szigetén. A cuccomat otthagytam a szenioros tévészobában mondván másnap jövök érte. Mentem érte másnap. Szakadt a hó és nekem semmi segítségem sem volt. Elterveztem hogy akkor csomagonként áthúzom a belemet Alinához Gröndalból. Az első bőrönddel ahogy felszálltam a buszra cirkusz lett mert öt babakocsinak kellett még hely, így nekem már nem jutott, próbáltam magam beverekedni egy kis résre de ekkor a következő megállónál megjelent az ajtóban egy hatodik babakocsis aki az én kis résemre pályázott. Persze sehogy sem bírtam már kirángatni onnan a bőröndöt..a babakocsi meg csak közeledett nekem meg a következőnél már szállni kellett volna..na de ekkor a buszsofőr elkezdett pattogni a mikrofonba svédül hogy addig nem indul el amíg át nem adom a babakocsinak a helyet. Ugatott folyamatosan svédül persze nem értettem..az iszonyú tömegben egyre kezdtem elveszteni a sok hónapos lufiban érlelt kontrollomat..ami abben a percben ki durrant. Sírógörcsöt kaptam, és amíg valahogy négy ember ki nem szabadította a bőröndömet és be nem  borított a bőrönddel együtt két ülés közé üvöltve kurvaanyáztam a soförnek persze zengő ízes magyarsággal.Ennek kellős közepén hívott Jimmy az új szállás adóm  hogy rendben van enyém a szoba mert megsajnált. De ezt én abban a rettenetes káoszban nem bírtam felfogni. Zokogva eldadogtam neki hogy éppen fájtolok a szjutkészeimmel valahol az istennyilába hagyjon engem békén és rányomtam a telefont. Leszállás után csak álltam a  T-bana bejáratánál és próbáltam a legnagyobb elkeseredésemben megtalálni a megoldást. A cuccomat el kell hozni  Gröndal-ból nem maradhat. De segítségem nincs. Ma tulajdonképpen beköltözhetnék Tyresöbe de mégis hogy jutok el oda ha még két szigettel arrébb sem bírok egyedül el vergődni ennyi cuccal. Felhívtam Rolit hogy segítsen valahogy. Azt mondta ne haragudj Julcsi most nem megy. Se kocsi nincs kéznél, de még bérletem sincs hogy elmenjek segíteni. Old meg. Ez után lemerült mindkét mobilom. Ott álltam a szakadó hóban pénz nélkül, mobil nélkül, iszonyú készen és azt sem tudtam mi tévő legyek..Leültem a bőröndömre egy nyanvadt kis dekket találtam a kabátom bélésében.Kínomban rágyújtottam. Hirtelen rájöttem hogy megelevenedett az álom amiket álmodtam indulás előtt, hogy a T-centrálénél ülök a bőröndömön, fázok, és sírok. Hát egyedül csak a T-centrále nem stimmelt de minden más igen. Még a nagy T is metró felett. Ettől valamiért óriási erőre kaptam és a következő mondat hagyta el a számat: Én még ettől a helyzettől is erősebb vagyok. Aztán gyorsan meglogisztikáztam a dolgot. Ezzel a cuccal valahogy elvergődök Alinához, ott felrakom töltőre a mobilom, felhívom a Jimmy gyereket hogy holnap költözöm, aztán felhívom Gyulát (ő egy itt élő magyar, a Magyar Házban ismerkedtem meg vele és a családjával) hogy holnap költöztessen be Tyresöbe. A szenior otthonban meg ledumálom valahogy hogy egy napig még tűrjék meg a cuccom, és érte megyünk. Minden így is lett másnap Gyula beköltöztett a Gränängsringen valahány szám alá Tyresöbe. Nagyon kedves volt. Végig beszélgettük az utat, meg jól el is tévedtünk, az ígért este hat-os beköltözés helyett tízre sikerült megérkeznünk. Ezt a helyet még anno a szokásos hirdetési oldalon találtam beszéltem is a sráccal de annyiban maradt a dolog sokaltam a 3000 koronát a szobáért. Vártam egy jobb lehetőségre. De miután nekem mindig minden a jóisten a döntéseim és a szerencse kezében voltak itt így ez a szoba is összejött végül. Pénzestül mindenestül. Pedig az sem volt egyszerű. Nagynehezen lezsíroztam egy randit Jimmiyvel miután rájöttem hogy csak az ő szobája maradt. Mondta a telefonba hogy lesz még egy interjú alany előttem, de vár sok szeretettel. Percre pontosan egyszerre érkeztünk meg a riválissal ők el is vonultak beszélgetni. Tíz perc múlva már tudtam hogy a másik csaj kapja a szobát mert ő hosszútávon akarja kivenni. Letörtem mint a bilifüle. Nagyobb szarban éreztem magam mint bármikor. Az összes követ megmozgattam már addigra szállás ügyben, még csak pár napig sem volt opcióm, mert Alina két nap múlva hazament Lengyelországba. Úgy voltam vele jóvan bazze az utcára úgysem tesz az isten valami lesz... Na és ugye amíg fight-oltam a bőröndökkel a buszon aközben a Jimmí felhívott hogy megbeszélték a másik csajjal a dolgot. A másik csaj még tud várni egy hónapot és akkor enyém a szoba..Aznap még azért egy liftbe is beragadtam csakhogy teljes legyen a történet

Pomogáts Béla irodalomtörténésszel

Na hát és azóta itt lakom..:)
szépen végig meneteltem az otthoni tárgyakon alig maradt már hál istennek valami. Gyakorlatilag két hét alatt letoltam az otthoni vizsgáimat,(úgy hogy közben azért ott is kaptam egy bevérzős agyfaszt) és persze közben csapattam az ittenieket is. Most még az itteni küldetés nem ért véget, de a nehezén már túl vagyok. Jártam a Stockholm Skanzenben és túl vagyok az első egyedül töltött karácsonyomon is.
A skanzen csodálatos volt, beszámolónak bemásolok ide egy e-mail amit a napokban küldtem egy barátomnak..(Fotók később, mert a fényképező végleg kilehelte lelkét) Ez a skanzenes dolog pedig múlthét szombaton volt.:még gyorsan befejeztem egy sokadik esszét és nagy kedvetlenül, halál fáradtan megindultam az uccsó itteni buliba..azé uccsó mer az összes cserediák hazamegy/ment és mire visszajönnek addigra én megyek haza. Na a buli végülis nagyon jó volt..Murpphy:ha nagyon nem akarsz menni, akkor lesz a legjobb alapon..

Szokás szerint megint Alinánál aludtunk hármasban.(Alina, Tiziano,meg én) Többnyire mindig így bandáztunk hárman. Másnap reggel Alina főzött egy fasza reggelit az utolsó együtt ébredés meg úgy az eddigi minden emlékére. Aztán mondta hogy mennek Tizianoval a Skanzenbe a karácsonyi vásárba. (Julcsika meg azóta vágyik oda amióta megérkezett Svédországba, csak sose volt neki pénze a belépőre) Na de én most aztat hittem hogy most karácsony tisztességire nincs belépő... Hát tévedtem.. A bejáratnál szembesültem vele hogy karácsonyi kedvezménnyel is 70 korona a jegy, nekem meg összesen volt 90, beláthatatlan idejig.. Mondtam a srácoknak hogy hát ez így nekem nagyon nem oké. Aztán Ticiánó a maga olaszos lazáságával aszonta hogy ne basszámá tutto bella hát én kifizetem neked! (Nekik ez a 70 korona kábé annyi mint nekem harminc forint) Na és akkor tökre örültem, és mondták a srácok, hogy ha majd jönnek Záhonyba :) :)  én fizetem a szeszt :D (gondoltam magamban..minden további nélkül - 110 forintos rövidital áraknál ne vicceljetek..)

Grödal béli fészkem

Na ahogy beértünk egy kis karácsonyi kórus fogadta a népet, állati klassz volt. Hozzáteszem kifogtuk azt a kb kéthetente jelentkező egy napot amikor egyésznap elfelejt feljönni a nap meg a világos :) délben olyan sötét volt már hogy alig láttunk, fél kettőkor pedig megkezdődött az esti előadás a színházban :D. Óriási pelyhekben hullott a hó megállás nélkül, és mindenhol igazi olajégők illetve gyertyák világítottak a kandeláberekben. Egy hatalmas istálló volt egy nagy szuvenír bolt na ott szépen elvesztettük egymást a többiekkel. Ketten maradtunk Martinnal, ő Alinának egyik csoprttársa német csávó. Aztán tébláboltunk egy cseppet és mondtuk hogy ááá várjon itt a halál irány a rénszarvasok. Elindultunk a rénszarvasok és a jávorszarvasok rezidenciája felé, jó kurva sötét volt, beszélgettünk nézelődtünk, aztán rábukkantunk egy gyönyörű fa templomra amiről hamar kiderült hogy skandinávia legrégibb épülete, a 9.században építették a vikingek hús és élelmiszer raktárnak, majd később amikor már lett kereszténység templom lett belőle. Teljesen az eredeti 1500as évekbeli belső, és mindössze két csillár amelyben valódi gyertyák égtek. Csendben melegedtek bent az emberek, az oltárnál halkan énekelt egy kis gyerek kórus és úgy hullottak a könnyeim a gyönyörűségtől mint a záporeső.. Lélegzetelállító élmény volt. Kérdezte Martin hogy mi lelt éngem :),én meg mondtam hogy csak eszembe jutott a családom meg a barátaim hogy hogy szeretem őket.. Aztán tovább indultunk. Megnéztük a jegesjószágokat, a farkasokat, a rókákat és a husky kutyikat, meg csomó más állatot. Mentünk mendegéltünk, egy házhoz értünk ahonnan népviseletes anyókák faroltak kifelé nagy kosarakkal, meg olyan igazi lámpással tudod amiben rendes láng van, kocka alakú és a mesékben is olyat használnak a törpék. :) És a kosarakban finom meleg sáfrányos kalács volt, vitték a vásárra. Egy énekért cserébe kaptunk ingyér egy jó nagy darabot. :) Vettünk hozzá két pohárka Glögg-öt (A forraltborhoz hasonló fűszeres forró ital az alján mandulával,mazsolával, és kesudióval) és leültünk a tűz mellé (merthogy 50 méterenként volt egy nagy tűz rakva, hogy lehessen melegedni) és betúrtuk. Na eztán lassan csak elértünk a részarvasokhoz, és én kábé mint egy gyermek, visítoztam meg ugráltam, meg egyszerűen meg tébolyultam a jószágok láttán.. Pláne amikor még enni is adtunk nekik hát az maga volt a gyönyör!!! Az egyik jávorszarvas például komótosan nyalogatta a kezem mert elég rendesen kalácsos meg glöggös volt papírzsepi híjján :) vicces volt, a sok ember körülöttünk csak úgy kacagta.

Na aztán nagy nehezen megtaláltuk a többieket és elmentünk megnézni a jégszínházat..

Az egész díszlet jégből volt.Frankón. A királyi operaház énekesei és balett táncosai, a stockholmi nemzeti színház, és a Látványszínház művészei adták elő a Jégkirálynő című "pirotechnikai - látvány operát"

A történet az volt, hogy a gonosz jégkirálynőből a darab végére jóarc lesz és felolvad a szíve meg a birodalma. Kérlek ez úgy volt megoldva, hogy minden nagy jelenetnél folyamatosan olvadt a díszlet. De nem ám mint egy calippo jégkrém, hanem úgy hogy először a várának a fala olvadt le úgy hogy csak egy nagy tömb maradt belőle ami a trónja volt, utána meg a jégszobrok bizonyos részei meg a díszlet részei olvadoztak úgy hogy mindig tök más lett a színpadkép. Az olvadást úgy idézték elő, hogy a táncosoknál hatalmas lángszórók, meg mindenféle tűzokádó eszközök voltak, és azokkal nyomták a showt. Az időközben felgyülemlett víz ami az olvadás során keletkezett, a szinpad szélén lévő ereszen át beleáramlott egy kurva nagy tartályba, ami a színpad képpel épp aktuálisan megegyező színüre világított gőzt nyomott a tömegre. a A legdurvább az utolsó jelenet volt. A jégkirálynő a trónja oldalán énekelte az utolsó gyönyörűséges slusszpoén áriát, és ahogy teltek a percek egyre gyorsabban olvadtak a dolgok körülötte (mint utóbb megtudtuk fel volt forrósítva a lemez amin a jég díszlet állt) végül pedig megjelent a balett táncosok kara, körülölelték a jégkirálynőt és a főjó főszereplő egy nagy tűz ágyúval elolvasztotta a maradék jegeket.. Hát olyan hatás volt hogy bessszarás. 

Vége lett az előadásnak, ittunk egy absolute vocit a szinpad melleti jégbárban (ott is minden jégbül vót, a pohár is - majd megmutizom képeken) és elindultunk haza. Elbúcsúztam a srácoktól, és még elmentem egy kicsit a tengerhez. Utána hazaértem, és azóta lázas vagyok..."

Na igen és mostanra sikerült nagyjából meggyógyulni..még tegnap is lázas voltam. 

Az első egyedül töltött karácsony nem is volt olyan vészes. Be voltam bújva a meleg ágyikómban vettem egy gyertyát (mellesleg magyar földön gyártották - véletlen választás volt) 2kiló narancsot egy nagy üveg glöggöt meg némi kajaneműt a maradék pénzecskémből és skypon egész este együtt voltam a kiccsaláddal. Még Levi bátyámékkal is sikerül majdnem egy órát skypolni. Kicsit para volt ugyan mert időközben a mikrofonom is bedöglött így az én részemről hang helyett csak írás illetve kép érkezett..de mindenkivel megoldottuk a dolgot. Az első bejelentkezés csodálatos volt. Ott ácsorgott az egész család a kamera előtt és énekelt nekem. A két mama, tesóm, és anyáék. Régen volt ennyire megható és boldog percem, sőt ennyire boldog karácsonyom!!! Aztán mindenki elmondta nekem a maga kis üzenetét és apa odafordította a kamerát a karácsonyfa felé és elkezdték az ajándékokat átadni. Én is kaptam egy Ulickaja könyvet..vicces volt anya azt hitte hogy én épp nem hallok és elkezdte mondani apának, hogy "jaj hát tudod a könyv amit mondott az orosz írónőtől" Én meg csak röhögtem, mert akkor már másodjára bukott le hogy ezt fogom kapni, egy héttel ezelőtt elszólta magát telefonban, hogy : "jaj láttam a könyvet a kirakatban és...de háát nem volt nem nálam pénz.." :)

Táncház a Magyar Házban

Szóval klasz volt egész este még egy percre sem éreztem magam egyedül, vagy magányosnak.. nagyon meghitt szép este volt..

És most ugye itt állok 14 nappal a hazautazás előtt.

Amilyen elképesztően nehéz volt ez az egész olyan végtelenül gyönyörű és maradandó is. Valahogy egyáltalán nem érzem a nehézségek nyomát sem magamon sem a történetben így a  vége felé.. már csak azért sem mert egyértelmű most már az, hogy ez egy nagy próbatétel volt Isten részéről amiatt hogy rám bízhat e sokkal sokkal nagyobb feladatokat..hát remélem hogy jól szerepeltem ;)

Több szempontból is nagyon sikeres volt ez a párhónap. Valójában ennek lehet hogy szánok egy külön bejegyzést, mármint az ilyen advantages disadvantages-eknek.. 

Saltsjöbadenben a tengernél

De a fontosabbak talán azok hogy,.. Megtanultam, ha nem is kizárni teljesen de uralkodni és felülkerekedni a félelmeken, ezerszer erősebb lettem, mint korábban bármikor is voltam, megerősítettem a jó öreg barátságot önmagammal, újabb döntésekre, régen áhított nagy elhatározásokra jutottam a jövőmmel kapcsolatban, leszoktam a cigiről, és szerintem megírtam az első könyvem. 

A következő bagatell projekt: 
- Hehe..egy utolsó költözés nyolc nap múlva, természetesen még nem tudom hova, 
- Elintézni, hogy valamennyi cuccot (a rengetegből) a Dávid nővére haza vigyen ha megy Magyarországra..  
- A hurcolkodást és a reptérre kimenetelt túlélni, illetve zökkenőmentesen becsekkolni és hazaérni. Na de mi ez már a mögöttem lévő cécókhoz képest..!? ;)

Magyar Ház