Még mielőtt bármit is mesélnék, In medias res íme egy pillanatkép a belvárosból..melyet az apukámnak küldök!

Utolsó záhonyi nap.

Lassan vége lesz az utolsó záhonyi napomnak. Reggel még pont azt mondtam anyának, hogy annyira nem volt szabad elhinnem a kezdeti nehézségek miatt hogy utazok, hogy most egyáltalán nem vagyok sem izgatott sem várakozó semmilyen. Most este háromnegyed nyolc van, hajnalban indulok Pestre, és javában megy a pakolászás méricskélés, főzőcskézés, listaírás, téli holmik előkeresése miegymás. És így a nagy nyüzsiben már némi izgatottságot is érzek. Reggel elmentem a kiccsaláddal templomba, az volt a textus, tömören röviden, hogy kérjetek és megadatik. Ennek a valóságosságát én már többször is megtapasztaltam. Aztán az járt a fejemben, hogy holnapután már ott leszek.

Fura érzés is, jó is.

Kór történet

Nem volt könnyű eljutni az indulásig, sok nehéz napon és éjszakán vagyok túl. Sem a szervezés,sem a dolog lelki része nem volt zökkenőmentes. Gyakorlatilag még egy hete sem volt 100% hogy megyek, és a létező összes akadály bejött a képbe ami egy ilyen út előtt lehetséges. Hát nem egy tipikus kényelmes Erasmus-os tortúra az enyém, de mivel ehhez hozzá vagyok szokva (hogy alapvetően nekem a legtöbb dologért véres verejtékkel kell harcolnom) így a véghajrában már elképesztő bátorsággal intézkedtem az út dolgaival kapcsolatban. És hál istennek jelen pillanatban azt érzem, hogy nagyon boldog vagyok, és izgatottan várom az utazást,és az elkövetkezendő hónapokat. Még van néhány dolog ami elintézésre vár, azokkal még lesz egy meccsem, viszont összességében úgy érzem hogy minden a helyére került így az indulás előtt. Úgyhogy nem lesz melodráma a reptéren, ahogy ezt pár hónapja, sőt néhány hete képzeltem :)

Kedden este indul a gépem kb fél tizenegykor érkezem a Stockholm, Skavsta reptérre. Egy srác fog várni, akinek a magyar szüleinél töltjük az első svéd estémet.