Szakad a hó, mondhatni baromi nagy hóvihar van és fél négy. A suli ebédlőben gyertyák világítanak neon helyett, szól a popsúlytás. Hát hiába. Itt későn kezdődik a nap és korán ér véget. Túl jó itt minden, már már utopisztikusan.
Na az van hogy ki se látszom a beadandókból/vizsgákból/tanulnivalókból.Kicsit el vagyok havazva..höhö havazva a hóban höhö
Meg ugye megint van vagy 4 napom új szállás után nézni, csak most a helyzetet mégjobban beárnyékolja az a tény hogy elfogyott a lóvém. Konkrétan nincs egy petákom se. Életre, meg erre arra épp van (egy darabig) de szállásra..Na sebaj ez a legkevesebb..Megszokott történet. :) Lássuk csak hol laktam eddig: 1. Solna 2. Södertälje 3.Farsta 4. Bromma 5. Gröndal 6.? coming soon - nem szar :)
Egy két újdonság: Láttam rénszarvasot, meg szétkóstoltam az igazi svédasztalt (de egy jó csülök pörkölt azért még mindig többet ér)
Mindenről részletesen később és képek is hamarosan de se netem, se kártyaolvasóm.
Az utóbbi idő már már émelyitően sok volt nekem. Idegesség, álmatlanság, feszkó, kultursokk, minden játszott.(Hozzá teszem itt tartozkodásom alatt mindössze az elmúlt öt nap volt baszott szar) És ebben a rövid de annál feszültebb időszakban igencsak megdöbbentem magamon. Most sem féltem. Legalább is nem úgy mint korábban. Ideges voltam kurvára, de a félelem kiveszett. Meg a sírás is. Kénytelen voltam anyát bevetni hogy jól kisírjam magam. Summa summarum kemény vagyok mint a vidia..
Nem tom mennyire jó ez azért..mindenesetre jó hasznát fogom venni Budapesten..:)
Elég sok minden megváltozott bennem. Jól vagyok. És nem csak a körülmények miatt, hiszen annyira azért nem könnyű itt sem (amint azt a költözéseimből és pénztelenségemből is lehet látni). De ez a félév egy hihetetlen nagy ajándék volt számomra, és egy nagyon nagy iskola.És ezalatt még véletlenül sem a tényleges iskolámat értem. (Ami meg megint csak egy külön élmény egyébként így hogy már kezdek belejönni). Azt hiszem piszkosul szerencsés vagyok. És honvágy ide vagy oda, kicsit már tartok is hazautazástól. A minap megnéztem két index videót és görcsbe rándult a gyomrom. Egészen megfeledkeztem az otthoni állapotokról. A jót ugyebár nagyon könnyű megszokni. És ha csak arra gondolok, hogy a tiszta, firka mentes - sőt művészek munkáival díszített - metró és metró aluljáró után milyen lesz megpillantani Kőbánya Kispestet, hát fura érzés fog el. Kövezzetek meg, de a jót tényleg nagyon könnyű megszokni. És ráadásul e két ország között behatárolhatatlan méretű különbségek tátonganak. Erős a kontraszt - ahogy mondani szokás. Visszaállni megint az budapesti életre, úgy hogy ráadásul otthon is küzdhetek a szálláskeresés kérdésével..Hát eléggé nagy meccs lesz. Mindenesetre mindenem megvan ahhoz, hogy ezek a dolgok ne jelentsenek különösebb problémát..úgyhogy be is fejeztem a (s)írást.
(Dékány Mártinak üzenem, hogy eddig az összes jóslata bejött.. :) )
 |
| És ha már metró akkor ímé egy kép ami egy hete készült a helyi vonaton a Pendeltagon. A két Olasz fiú, Clair (vörös) az Ír lány és Sue a svájci lány. |
Azt írtam, hogy járok Svédre? Minden pénteken este, két óra hosszában tanuljuk a Svédet a többi magyar kis csibésszel a Magyar Házban. Egész jól megy csak sokkal jobban fel kell kötnöm a gatyát mert mindenki haladó, egyedül én meg egy ötvenes ürge asszem Sanyi vagyunk kezdők. A helyzet az hogy egyre jobban értem a svédet csak írni meg beszélni nem tudok. :) na majd azt is eccer.. :)
Az angolom? Büszkén mondhatom, hogy igencsak penge lettem..Magam se nagyon hiszem el, de igaz.
